A következő címkéjű bejegyzések mutatása: energiatakarékosság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: energiatakarékosság. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. 02. 13.

Szeretek itt lakni! Interjú a százlakásos passzívház egyik bérlőjével

Többször hírt adtunk arról, hogy megépült hazánk eddigi legnagyobb passzívháza. Az ingatlant teljes egészében bérlakásként hasznosítja az építtető-tulajdonos XIII. kerületi önkormányzat. Az első mérések alapján a lakások fűtésköltsége a téli hónapokban sem éri el a 2500 forintot. Felvettük az egyik bérlővel a kapcsolatot; Mackó Mónika az első lakók egyike, korábban felszínes ismeretei voltak a passzívházakról. A tapasztalataira voltunk kíváncsiak. 
- Mikor költöztek be?

– Az első bérlőtársakkal januárban foglalhattuk el a lakásokat.
- Korábban is önkormányzati bérlakásban élt?
– Igen, eddig is a 13. kerületi önkormányzattól béreltünk lakást az édesanyámmal, a Jászai Mari térnél laktunk egy társasházban. Havonta 30 ezer forintot fizettünk a fűtésért, további 60 ezret lakbérre. Aki ismeri a környéket, tudja, hogy ez a városrész rendkívül zajos, nagy a forgalom. A lakás fekvése miatt ráadásul napi fél órát élvezhettük a napsütést, már ha éppen sütött a Nap. Megoldást kerestünk. A százlakásos passzívházra 2013. októberében egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet, biztatott, hogy pályázzak meg egy lakást.
- Mennyi időre szól a bérleti szerződésük?
– Sokan riasztónak tartják, hogy határozott időre, öt évre szól a bérleti jog. Kérdezik: mi lesz öt év múlva? Kidobnak minket az utcára? Nem dobnak ki, amennyiben nem randalírozunk, nem verjük szét a berendezést, és rendesen fizetünk. Hosszabbít az önkormányzat, maradhatunk öt év után is. Az előző bérlakás sem szociális, hanem piaci alapú volt.
- Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de mi történne, ha nem tudnák a lakbért fizetni?
– …nem tudom. Én mindig rendesen fizettem a lakbért, s ha rajtam múlik, ezután is így lesz.
- Milyen feltételeknek kellett megfelelni bérlőként?
– Foglalót kellett fizetnünk, 100 ezer forintot. Ez nem jár vissza. A jövedelmi helyzetet is vizsgálták, alaposan megszűrték az embereket, 140 ezres fizetés alatt nemigen lehetett eséllyel pályázni.

- Volt beleszólásuk a lakás kiválasztásába?
– Alapterület szerint három lakástípus van. Mi 1+2 félszoba+erkélyes, 60-63 négyzetméteres lakást szerettünk volna, de mivel ketten vagyunk, a közepesek és a garzonok közül választhattunk. Végül egy földszinti lakásra esett a választásunk a B lakótömbben, az itteni lakások 48-51 négyzetméteresek, egy+félszobásak, erkéllyel. Bútorozott konyhát kaptunk, szagelszívóval és kerámialapos villanytűzhellyel. Minden lakáshoz tartozik a pinceszinten tároló, ezért nem kell külön fizetni. Elégedettek vagyunk a lakással. Valósággal úszik a fényárban, minden oldalról besüt a Nap. Kertkapcsolatos. A falak hangszigeteltek, semmi zaj nem szűrődik át a szomszédból, pedig van kiskutya és kisgyerek is. Kétóránként teljesen kicserélődik a levegő. Ha főzünk, az sem érződik; a konyhában ugyan van szagelszívó, de nem kell használnunk, mert nagyon jó a légcsere.
- Új építésű lakásokról van szó, ráadásul passzívház minőségűek. Elmondták, mi mindenre kell ügyelni, vigyázni? A használatot illetően vannak speciális szabályok?
- Részt kellett vennünk egy oktatáson, ahol elmondták a tudnivalókat. Van pár szabály, amit be kell tartani. Nem szabad például a falakat megbontani. Fúrni sem szabad akárhol; a mennyezet alatti 40 centis sávot szabadon kell hagynunk a padlófűtés miatt. Inkább ragasztunk, mint fúrunk. A vasbeton szerkezet miatt nem is egyszerű fúrni, mert kicsorbulnak a fúrófejek. A falakat festhetjük, de nem mindegy, milyen festéket használunk. Ha valami meghibásodna, például gond adódna a nyílászárókkal, csak a gyártó vagy a gyártó képviselője javíthatja. Mindenben segít az önkormányzat.

- Az egyik jellemző tévhit, hogy a passzívházban nem szabad ablakot nyitni…
– Most, már, hogy passzívházban lakom, ezt a mendemondát tudom cáfolni. Ki lehet nyitni az ablakokat, de felesleges, mert folyamatos a légcsere, friss, tiszta, szűrt a levegő. Ilyen jó levegőminőséget egy lakásban sem tapasztaltam korábban. Ami feltűnt, hogy kissé száraz a levegő. Szokatlan, hogy nincs fűtőtest, amire párologtatót, vagy vizes törölközőt lehetne tenni. Párásító berendezést nincs értelme használni, mert folyamatosan cserélődik a levegő. Tévhitekkel és is találkoztam; elképesztő dolgokat is hallok. Azt is mondják, passzívházban csak meghatározott időpontban lehet fürdeni. Hülyítik egymást az emberek…
- A fűtést tudják szabályozni?
– Minden lakásban van fűtésszabályozó. Meleg a lakás, többnyire melegem van. Mivel hálózaton vagyunk, a fűtést nem tudom mérsékelni, csak magasabbra állíthatom. Ha valamelyik lakó 25 Celsius-fokra állítja a fűtést, nálam is 25 fok lesz. Csak feltételezem, hogy így működik, mert hiába próbálom a hőfokot mérsékelni, nem sikerül.
- Mennyi a lakbér?
– Ugyanannyi, mint volt, havi 60 ezer forint. Az eddigi fűtésadatokat a sajtóból ismerem, mivel ebben a fűtési szezonban az önkormányzat átvállalta a fűtésköltséget. Tudtommal a fűtésdíj egy lakásra vetítve havi 2300 forint körül mozog.
- Hány lakás kelt el eddig?
– Tudomásom szerint jelenleg a lakások 40 százaléka foglalt. Az első pályázatnál egymás kezéből szedtük ki a kilincset, húszasával özönlöttek a házba a bérlőjelöltek, aztán valamiért egyre kevesebben lettek.
- Beszédtéma a lakók között, hogy az ország legnagyobb passzív társasházában élnek?
– Persze, különlegesnek tartjuk, mert az is. Január 27-én volt a ház hivatalos átadója, a lakók képviseletében én vettem át jelképesen a kulcsot.
- Kritikaként az is elhangzott, hogy a lakások túl sűrűn vannak egymás mellett. Lakóként hogy látja ezt?
– Az épület modern, európai. Bőven van zöld terület, minden földszinti lakáshoz kert tartozik, és van egy nagy füvesített udvar is. Energiatakarékossági megfontolás miatt nyitottak a folyosók. Nincs bezártságérzetem. Nagyon jól érzem itt magam, és édesanyám is sokkal jobban van, mióta itt lakunk.

Várjuk olvasóink hozzászólásait, észrevételeit, kérdéseit! Mackó Mónikától is kérdezhetnek kommentben.

2014. 06. 10.

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! 42. rész - Egy éve költöztek be passzívház elvek szerint épült energiatakarékos házukba Ágiék - Íme, az első év tapasztalatai!

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel 2012. októberében sorozatot indítottunk a Green Press Blogon. Két kisgyermeket nevelő házaspár életébe tekinthettek be heti gyakorisággal az olvasók. A család építkezésbe kezdett Szombathelyen, közel passzívház minőségű, fokozottan energiatakarékos lakóház volt az álmuk. A kivitelezési folyamatról Haitzmann Ágnes, az egyik tulajdonos-építtető számolt be hétről-hétre,  fotókon is rögzítve a főbb munkafázisokat, s persze szubjektív meglátásait is megosztva az olvasókkal. Az utolsó bejegyzés 2013. októberében jelent meg Ágiék beköltöztek energiatakarékos házukba, így telt az első 4 hónap! címmel. Ági most ismét összegezte a tapasztalatokat a téli hónapokra (fűtésidényre) vonatkozóan.

42. rész

Tartozom még egy beszámolóval, ami az elmúlt tél tapasztalatait illeti. Egy-két hét választ el bennünket attól, hogy elmondhassuk: kereken egy éve lakunk a passzívház elvek szerint épült, fokozottan energiatakarékos házunkban, és amire oly sokan kíváncsiak, már látszik az is, mennyi gáz fogyott el ez idő alatt. Most úgy tűnik, őszig már biztosan nem kell bekapcsolnunk a fűtést, úgyhogy összegeztünk. 

Mögöttünk van egy gyönyörű, napsütéses ősz, ennek örültünk, és rögtön a szezon elején láttuk, hogy a dolog – a déli tájolás, a nagy ablakfelületek, a háromrétegű üvegek, a légtömör falazás és a szellőztető berendezés – jól működik. Fűtenünk nagyon sokáig nem kellett, és ha később hidegebbre is fordult az idő, reggelente beindult picit a kazán, de ahogy a nap kisütött, rögtön le is állt. Aztán volt egy viszonylag enyhe, de rendkívül borús, szürke tél, amikor sokáig napot sem láttunk, és hiába kímélt meg bennünket az idő a mínuszoktól, a fűtés bizony nap mint nap ment. Nem 24 órában persze, csak reggelente és néha délelőttönként, de mégiscsak ment. Ennyit tesz, ha nem süt a nap, legyen akárhány fok. 

A tavasz szeszélyes volt, mint mindig, bár sosem emlékszünk az előzőre, és meglepődünk rajta. Idén is szokatlannak tűnt, hogy márciusban pólóban festegettem a teraszon, májusban pedig újra elővettük a kabátokat, de aztán beleolvastam a blog tavalyi fejezeteibe, és rádöbbentem, hogy ez nem újdonság. Egyszer-kétszer még a fűtés is bekapcsolt. Aztán eljött az idő, hogy fűtésre már nem, csak melegvíz-előállításra használtuk a gázt, és számolni kezdtünk. Minden héten írtuk a gázóra állását, így könnyű volt összehasonlítani azokat a heteket, amikor fűtöttünk is, azokkal, amikor már csak meleg vizet használtunk. Már tényleg csak néhány hét hiányzik a beköltözés első évfordulójáig, tehát megbecsülhető, hogy mekkora az éves gázfogyasztásunk: ez kb. 680 köbméter lesz. 



A heti adatok összehasonlításából kiderült, hogy ebből durván 420 köbmétert használtunk el fűtésre, és 260 köbmétert vízmelegítésre. Az épület lakótere 108 négyzetméteres, ebből kiszámítható végül, hogy az egy négyzetméterre eső fűtésigény kWh-ban kifejezve 39. Egy passzívháznál ugye legfeljebb 15 a megengedett, egy átlagos, új építésű házban pedig 150 a megszokott. Innen nézve nem rossz.

Az építkezés közepe táján felkért szakember 32 kWh-s fűtésigényt jósolt a házra, igaz, állandó 20 fokra vetítve. Ettől mi eltértünk: eleinte, a fűtésszezon kezdetén 21 fokra állítottuk be a termosztátot, az előző lakásunkban tapasztaltakból kiindulva. Sok volt. Nem nagyon, de sok. A fűtés csak reggelenként kapcsolt be, épp csak egy kis időre, hiszen csak ekkor esett le a szobák hője 21 fok alá. A padlófűtés működni kezdett, a ház levegőjének hőmérséklete gyorsan nőtt, hamarosan újra elérte a 21 fokot, és ki is kapcsolt a kazán. Közben azonban a nap is kisütött – ez ősz végén volt így –, de a padló lassan hűlt ki, sokáig tartotta a meleget, és ez a nap sugaraival együtt már túlságosan bemelegítette a házat, ezért aztán pár hét után átállítottuk a termosztátot 20,5 fokra. Ez jobban bevált. A tapasztalatok alapján – és a rezsicsökkentést is figyelembe véve – kb. 50 ezer forintos fűtésköltséggel számolhatunk az első évben.

A fűtésszezonnak vége, nyakig vagyunk a hűtésszezonban, de klímánk nincsen. Most először teszteljük az alumínium zsaluziákat, amelyeket a déli homlokzat ablakaira és teraszajtóira szereltettünk fel. A beköltözés utáni hetekben még hiányoztak ezek az ablakokról, így a tavalyi nyarat nehéz volt átvészelni ennyi hatalmas déli üvegfelülettel, de ősszel felkerültek a helyükre a külső árnyékolók, és azóta legalább a kíváncsi szemektől megvédtek. A most beköszöntött forró nyár eldönti majd, hogy megérik-e az árukat. Néhány, 30 fokosnál melegebb nap után érezhető a hatásuk, már látszik, hogy a szobák viszonylag hűvösen tarthatóak velük, de egyenleget nyár végén vonunk ezzel kapcsolatban. A szakemberek szerint akár 6-8 fokkal is alacsonyabban tartható velük a ház levegője, mint a kinti hő, úgy legyen!





Ha egy évvel ezelőtt valami olyasmit írtam volna, hogy a gyerekek nehezen szoknak hozzá az új helyhez, visszasírják a korábbi lakásunkat, akad némi nehézség, vagy ez-az elmaradt, akkor azt gyorsan felejtsük is el, szépen kérem. Ez mind igaz volt, de már csak emlék. A ház egy meleg otthon lett, imádjuk, még a gyerekekkel is előfordul, hogy minden látszólagos apropó nélkül örömtáncot járnak, ami után kiderül, hogy csak azt akarják közölni: szeretnek itt lakni. A kert szép lett, a szomszédokkal szerencsénk van, és a napokban tényleg az utolsó szeg is a helyére kerül. Már ha eltekintünk a további, távolabbi terveinktől, mint amilyen mondjuk a napelem kiépítése.

Ma már tudom, hogy voltak néhányan, akik a blogot olvasva döntötték el, nagy fába vágják a fejszéjüket, és ha nem is passzívházat, de fokozottan energiatakarékos épületet álmodnak maguknak. 

Nekik, és mindenkinek, aki az új otthonát tervezi és építi, hasonló jókat kívánok. Járják be azt az utat, amin mi végigmentünk! Az első skiccektől kezdve, a számolgatáson, a gazdaságosság mérlegelésén, az anyagok válogatásának és beszerzéseinek állomásain át, a beköltözésig és a valódi otthon megteremtéséig. Járják be, mert érdemes.

Hollósi Szabolcs és Haitzmann Ágnes,
építtető-tulajdonosok


Tervező




2014. 01. 20.

Energiatakarékos és környezetbarát: így néz ki belülről a budai passzívház!

A közelmúltban vették használatba a lakók a budapesti minősített modern passzívházat, amely a II. kerületi Törökvész utcában épült meg 2012-ben. Batár Zsolt épületfotográfus képeivel mutatjuk be az épületet.

Energiatakarékos és környezetbarát: így néz ki belülről a budai passzívház!
szekerlaszloA háromszintes lakóépület földszinti és emeleti része képezi a termikus burkot; az épület 2013-ban megkapta a darmstadti passzívház-minősítést, tehát megfelel a szigorú energetikai követelményeknek, minimális a fűtési és a primer energiaigénye.
A kondenzációs gázkazánnal üzemelő épület jelentős esővíz- és napenergia-hasznosítási potenciállal rendelkezik, környezettudatos anyagokkal épült meg. Az építési telekről: a modern, energiatakarékos lakóház egy elavult, lebontott ház helyén épült meg, így a zöldfelület sem csökkent, és a környezet minősége is javult.
A terveket Szekér László okl. építészmérnök, minősített passzívháztervező és -oktató készítette.
 

Ajánló

Hiánypótló szakképzés Magyarországon:
nemzetközi oklevelet kapnak a végzett passzívháztervezők
A Fotográfus Háza | Magyar válasz a fenntartható építészetre


2013. 07. 18.

Bécsben található a világ első minősített passzív magasháza! - Aktív Bécs: energiahatékony börtön, passzívházas városnegyed és kollégium az osztrák fővárosban

Az energiafogyasztás drasztikus mérsékléséhez nélkülözhetetlen korszerű energiahatékony tervezési, gépészeti megoldások érvényesítése nagy kihívást jelentenek magasházak, felhőkarcolók esetében. Éppen ezért számít nagy előretörésnek a Bécsben megvalósult projekt: a világon elsőként kapta meg magasház - 20 emeletes, közel 80 méter magas, pénzintézetként működő irodaépület - a minősített passzívház címet. 


A minősítési tanúsítványt 2013. júliusában Susanne Theumer, a darmstadti Passzívház Intézet (Passivhaus Institut) munkatársa adta át az építtetőnek és a projekt kivitelezésében közreműködőknek. 


A passzívház-követelményrendszernek megfelelően minden helyiségben optimális a hőmérséklet és a levegő minősége, összességében pedig minimális az energiafogyasztás - mintegy 80 százalékkal kevesebb, mint hagyományos magasházak esetében.

- A bécsi irodaház, mely a Raiffeisen-Holding csoport 900 dolgozójának biztosít munkahelyet, bizonyíték arra, hogy a passzívház standard és a színvonalas építészeti megoldások összeilleszthetők - mondta professzor Wolfgang Feist, a passzívház standard megalkotója, a német Passzívház Intézet igazgatója.

Az épület energetikai koncepciójában fotocellás rendszer gondoskodik az áramellátásról, a fűtés egy gázmotorról üzemel, mely emellett áramot is termel.  A számítástechnikai központ hulladékhőjét újrahasznosítják, a hűtést a Duna-csatorna víze is támogatja. A passzívház standard megvalósításában döntő szerepet játszott a klímahomlokzat és szinte valamennyi műszaki berendezés energiahatékonyságának jelentős mértékű javítása – a kávéfőzőig bezárólag -, az optimált árnyékoló rendszer és az épületcsomópontok hőhídoptimált kialakítása.

A Passzívház Intézet által kidolgozott minősítési rendszer a minőségbiztosítást szolgálta. Ez a világszerte elismert minősési rendszer garantálja, hogy az épület a gyakorlatban is megfeleljen a meghatározott követelményeknek. A német intézmény az ausztriai Innsbruckban is fenntart egy irodát.

Fotó: APA/Hans Punz

Állami börtön, passzívház-minőségben

Nemcsak a világ első minősített passzív magasházával büszkélkedhet Bécs! Az osztrák főváros vonzáskörzetében található Korneuburgban passzívházként épül meg az új állami börtön. A 12 500 négyzetméter alapterületű létesítmény 200 fogvatartottnak és 80 alkalmazottnak ad helyet.


Euro Gate városrész, kizárólag passzívházakkal




Az Euro Gate egy ugyancsak figyelemreméltó bécsi nagyberuházás: az egykori Aspang vasútállomás telkén, Landstrasse kerületben kialakítandó új városnegyedben kizárólag passzívház-minőségű lakásokat, irodákat és kereskedelmi létesítményeket építenek. A kivitelezés első üteme már megvalósult: 800 lakás épült, ezekbe összesen közel hétezren költöznek majd be. Az építkezés összköltsége 103 millió euró, a bécsi önkormányzat több mint 40 millió euróval támogatja a programot.


Passzívház-minőségű kollégium Bécsben



Kollégium (OeAD) is létesült Bécsben passzívház minőségben; információink szerint eddig 15 ezer - a világ számos pontjáról Bécsbe érkező - külföldi diák tapasztalhatta meg a kortárs, energiahatékony, fenntartható építészeti modell előnyeit: a helyiségekbe folyamatosan szűrt, friss levegő áramlik, nyáron is kellemesen hűvös van, télen pedig minimális fűtés mellett is kellemes a hőmérséklet.



2013. 07. 13.

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! 40. rész - Egy igazán kemény hét krónikája: Ágiék beköltöztek!

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel 40 héttel ezelőtt - 2012. októberében - sorozatot indítottunk a Green Press Blogon. Ekkor kezdődött Szombathelyen annak az energiatakarékos, passzívházelveket alkalmazó családi háznak az építése, melynek tervezési, előkészítési, kivitelezési folyamatáról Haitzmann Ágnes építtető, a leendő ház egyik tulajdonosa számol be hétről hétre. Az építkezés a finiséhez érkezett: Ágiék beköltöztek!

40. hét


Sírtunk és nevettünk az építkezés 40. hetében! Sokat! Abszurd helyzetek gondoskodtak arról, hogy ne egy sima, mezei költözős hét legyen ez. Egyszerre dobozoltunk a régi lakásban, és rohangáltunk ki a telekre, figyelni az egyre sűrűbb eseményeket, jártuk a hivatalokat és más szolgáltatókat, úgy, hogy eleinte még a gyerekeket is szórakoztatnunk kellett, lévén, hogy kitört a vakáció.


Összetartó család és remek barátok segítettek ezekben a napokban, takarítottak, gyerekekre vigyáztak, sőt, egy időre befogadtak… Kezdjük ott ennek az emberpróbáló időszaknak a történetét, hogy az ajtótokok beépítése és a végleges festés után megpróbáltuk bevinni a kádat a fürdőszobába. Hmm. Nos, csak két centin múlott. Nem sok, de épp elég, hogy az asztalost újra hívjuk, és rombolásra buzdítsuk. Kicsi tilitoli, és az egyébként szabványméretű kádunk végre a helyére került. Hát majd picit többet javít a festő. Vécészerelés, zuhany, csaptelepek, s máris csinos a ház.




Visszatértek a konyhastúdió szerelői: áhított polcaim megérkeztek, és az általam boltilag beszerzett fém konzolokkal fel is erősítették őket. Innen már csak a páraelszívó hiányzik, a gyártó hetek óta tologatja a határidőt, na de hát az olaszok már csak ilyenek. Elnézem nekik, mert szeretem őket, és bízom a jövő hétben. Kivárom őket, nem tágítok a választott terméktől.




Imádom a konyhánkat, pedig egyszerű, nem színes, de világos, levegős és mutatós. Azóta is kedvenc helyem a házban.
Megérkezett a gázszolgáltató szakembere, és szemlézte a csöveket, gödröket, majd bólintott. Hurrá! Várhattuk a föld alatti csap illetékesét, jött, szerelt, aktát arrébb tolt. Aztán a gázórás illetékes szintén jött, szerelt, és bólintott. Hívhattuk a gázkazán beüzemelőjét, szaladt, pakolt, szerelt, bekötött, sőt vezérlő egység használatára kioktatott. S eljött a szent pillanat, hogy meleg víz folyt a csapokból! Villany már jó ideje volt, a ház tehát immár kényelmes és komfortos lett.

Közben gyártottuk a teli dobozokat, rendületlenül, készülve a napra, amikorra megrendeltük a teherautót. Eleinte könnyű dolgunk volt, na de amikor elfogytak az értelmes, könnyen csoportosítható dolgok a lakásból, és maradtak az amorf, sehová nem tartozó kacatok, akkor már enyhén szólva sem volt sétagalopp, kezdtük ész nélkül szórni őket egy helyre, majd a nagyobb, alaktalan tárgyakat be sem csomagolva, halmoztunk egy kupacot az egyik sarokban. Várva a nagy pakolós napot. Aztán azon a reggelen nyolckor megjött az autó, és fél tízkor minden az új házban volt. Hihetetlen? A titok: sok-sok markos legény, és alig két kilométernyi távolság. Ja, és nem mellékesen ügyes szervezők, akik például a mosógép kikötése után a zárt fali csapból folyó vízre is megoldást és szakembert találtak, alig fél óra alatt. Takarítás itt, takarítás ott. A berendezést mégsem lehetett poros-koszos házba vinni, és magunk után sem hagyhattunk rendetlen lakást, jött hát újabb két dolgos nap. És egy kerek hét, távol a háztól, amíg végképp fogadókész nem lett az új otthonunk…



Örömmel gondolok vissza a költözés napjára: pár óra pakolás és jövés-menés után annyira otthon éreztem magam, mintha évek óta itt élnék. Az alaprajz régóta a fejemben volt, álmomból felkeltve is tudtam mindent, de most, hogy járok-kelek a falak között, már teljesen biztos, hogy nekünk való! Sosem fogom állítani, hogy a világon a legjobb, mert mindenki másra vágyik, de mi ezt fogjuk szeretni. Nagyon!




Prózaibb események következtek: például a garázs padozatának kialakítása műgyanta bevonattal. Három rétegben, miniatűr homokszemcsékkel érdesítve, színezve került a helyiség aljára ez a fényes és strapabíró anyag, amely teljesen vízhatlanná, könnyen tisztíthatóvá teszi az egészet. Háromnapnyi száradás, kötés, és rámehetünk, rápakolhatunk.

Kavicsszőnyeg vezet pár napja a bejárati ajtóig, amit nem bánok, mert kisebb eső után sártengerré változik a környék. Rendezettebb lett a telek is, bár az igazi tereprendezés késik. Amíg nem döntünk a vízelvezetés rendszerének megtervezéséről, nem állhatunk neki, de addig is kaszáltattunk egyet, hogy szabaduljunk a gaztól.
Két furcsa, álmatlan éjszaka után immár én is jól alszom az új helyen! Tevékeny nappalok, nyugodt éjszakák, szomszédolós-barátkozós esték. Jó itt!
Ígérem, még a homlokzat befejezésének történetével újra jelentkezem, kedves olvasóim.


2013. 07. 02.

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! 39. rész - Minden jó, ha a vége jó, avagy a költözés előtti izgalmak - Talajvíz által nehezített gázcsőfektetés - Megérkezett a gázkazán, a melegvíz-tartály - Csempék, szaniterek, festés...alakul a lakótér

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel 2012. októberében sorozatot indítottunk a Green Press Blogon, ekkor kezdődött Szombathelyen annak az energiatakarékos (passzívházelveket alkalmazó) családi háznak az építése, melynek tervezési, előkészítési, kivitelezési folyamatáról Haitzmann Ágnes építtető, a leendő ház egyik tulajdonosa számol be hétről hétre. A sorozat által rengeteg hasznos információhoz jutnak az érdeklődők; szakemberek - tervezők, mérnökök, kivitelezők stb. - éppúgy, mint a laikus építtetők. Az építkezés a finiséhez érkezett, a kétgyermekes család a június végén tervezte a beköltözést, Ágnes e heti beszámolójából kiderül: sikerült-e tartani a határidőt.


39. hét

Kétnapos esővel indult az építkezés 39. hete. Csak hogy még izgalmasabb legyen a vége…
A gázcsöveknek megásott gödrökben magasan állt a víz, és a szerelők így pár napig hozzá sem tudtak kezdeni a munkához.
A telek, ahol a ház épül, egy agyagos területen áll, a földfelszín alatt egy méterrel vastag vízzáró réteg húzódik, ami nem engedi elszivárogni a vizet, így az mindenhol megáll, ahol nincs útja elfolyni. A hét közepén már kénytelenek voltunk szivattyúval kiemelni a vizet, hogy a gázcsövet elvihessék végre az új helyére. Az átvezetés megtörtént, de a végleges bekötésre várnunk kell, hála a hivatalos ügymenet bonyolultságának.




A házban eközben helyükre kerültek a beltéri ajtók, legalábbis a többségük. Már kilincs és üvegek nélkül is szépek voltak, de előbbieket egy-két nap múlva felszerelték az asztalosok. Az üveg egy kicsit később érkezik. Újra vendégünk volt a burkoló szakember, aki a beépített alsó konyhaszekrény fölé felrakta a csempéket, ismét csodásan. Sőt, segített kitalálni, hogyan fedjük a szagelszívó mögötti falfelületet, ami nem volt egyszerű, és maradt még egy kis rész a gépészeti helyiségben is, amivel dolga volt. A hét végére ő befejezte nálunk a munkát, egyelőre, mert a teraszburkolat lerakására egyszer majd még visszavárjuk.




Amint az ajtók a helyükön voltak, és a maradék csempézés is megvolt, felvonultak a festők, hogy újra átfessék a házat. Az első kör színein jócskán változtattam, jellegtelen, észrevehetetlen volt mind, pedig alapvetően szép tónusokat választottam. Vettem egy nagy levegőt, és másodszorra bátrabb voltam. Erőteljesebb, sötétebb árnyalatok kerültek most a falakra, szürkéskék, és a legtöbb helyen szürkésbarna, bár így is maradt pár helyiség, ahol a fehér volt a nyerő. Egyik-másik szín olyannyira szokatlan volt a festőbrigádnak, hogy egy kis próba után kérdőn néztek rám: biztosan ezt akarom? Tényleg? Megijesztettek ezzel, de vállaltam a dolgot, és ahogy haladtak, lassan teljesen megnyugodtam. Naná, hogy ezt akarom!



Szerelőink meghozták a gázkazánt, a gépészeti helyiség egyik sarkában helyezték el, és utat csináltak az ég felé a kéményének is. Alá került a melegvíz-tartály, és olyan, egyéb berendezések is jöttek vele, mint a kiegyenlítő tartály, valamint sok-sok méter cső. A gépészeti helyiségünk immár valóban komoly gépészeti jelleget kapott, túlságosan is. A mennyezeti csöveket egy gipszkarton álmennyezet takarja majd, de a szellőztető gép ajtajának ki kell hagyni a helyet.


Helyes kis villanykapcsolókat rendeltem, fehér színűeket, remekül mutatnak a színes falakon. Villanyszerelőink még az utolsó festés előtt betették mindenhová a szerelvényeket, de a kapcsolók, billentyűk, borítások csak most, a festés után kerültek fel. Közben megérkezett pár lámpa, és a fiúk elkezdték ezeket is felszerelni. A hét vége már azzal telt, hogy a szanitereket készítettük elő a beszerelésre. Így nyeri el lassacskán végleges formáját a ház, belülről.
Tisztán látszik, hogy a külső munkákkal nem készülünk el költözésig, de nem ez a fontos. Szép és otthonos belső vár minket, pár nap múlva…

2013. 06. 26.

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! 38. rész - Költözés előtt a család - napok kérdése, és lakhatóvá válik a ház - Alakul a konyha, elkezdődött a parkettázás, a teraszépítés, folytatódik a beltéri falfestés - Gázcsőfektetés a kertben

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel 2012. októberében sorozatot indítottunk a Green Press Blogon, ekkor kezdődött Szombathelyen annak az energiatakarékos (passzívházelveket alkalmazó) családi háznak az építése, melynek tervezési, előkészítési, kivitelezési folyamatáról Haitzmann Ágnes építtető, a leendő ház egyik tulajdonosa számol be hétről hétre. A sorozat által rengeteg hasznos információhoz jutnak az érdeklődők; szakemberek - tervezők, mérnökök, kivitelezők stb. - éppúgy, mint a laikus építtetők. A kétgyermekes család a június végén tervezi a beköltözést.

38. hét

Hogy miért nem vágunk centit? Nem is tudom. Ha jobban belegondolok, kihúzható fém mérőszalag mindig van nálam, de azt a textiles-műanyagos centit sehol sem találom. Pedig most vághatnánk! Bár már igen rövid lenne. Mindegy is, a lányok minden reggel megkérdezik – pedig nagyon pontosan tudják ők is -, hogy hány nap múlva költözünk. Most már várják. S hogy én? Nagyon, de… izgalmas lesz, maradjunk annyiban.

A múlt héten sokat dobott a közérzetemen, hogy bekerült a konyhaszekrény a helyére. Pontosabban csak az alsó fele, de lényegében majdnem ez lesz a teljes konyhaszekrény, mert a falra már csak pár polc megy. A „félmunka” oka az, hogy a fali csempézést csak akkor tudta elkezdeni a burkoló, amikor a konyhapult a helyén volt, el akartuk ugyanis kerülni, hogy vízzárót kelljen tenni a pult és a fal közé. Ezt csak így lehetett. A tény, hogy már van konyhabútorunk, más színben tünteti fel azóta a dolgokat. Nőtt a kontraszt, de sebaj! A bútor csodás, a gépek is jól mutatnak benne, remélhetőleg a működésükkel sem lesz gond.




Közben felvonult a parkettázó társaság, először hiába. Nagy műgonddal előkészültek a munkához, és várták a szállítmányt, amikor jött a hír: közúti baleset miatt vesztegelni kénytelen a kamion, amely a parkettánkat hozná. Embereink rosszkedvűen hazamentek, majd másnap elölről kezdődött minden. Már parkettával, szerencsére. Amikor először meglátogattam őket, meglepetésemre azt mondták, hogy másfél órája kezdtek, és ekkor már majdnem készen voltak két szobával. Maradt még kettő, amihez szintén nem kellett nekik sok idő. A padló szép lett, egyszerű, világos.




Hét közben a ház körül is nagy munkák kezdődtek, egy kisebb kotrógép jelent meg, amely a gázcsöveknek csinált helyet. Több árkot is kiásott, a házat gyakorlatilag megközelíthetetlenné tette, de erre sajnos szükség volt, a gázcsonk ugyanis rossz helyen volt eddig, s most, hogy sürget az idő, gondolni kellett erre is. Egyelőre gödrök vannak, új gázcső nincs, de a munkálatoknak most nem is kedvez a két napja tartó intenzív esőzés. Ami persze azzal is együtt jár, hogy a teleklátogatáshoz ismét gumicsizmába kell bújni.





A hét legvégén a teraszépítés is beindult. A kőművesek még a negyven fokos hőségben, tűző napon voltak kénytelenek kavicsot lapátolni a falazóelemekkel körberakott teraszra, de nem késlekedhettek, mert megrendeltük a betont, és a terepet elő kellett készíteni a további munkákra. Látszik már, hogy a telek felszínéből hogyan és mennyire emelkedik majd ki a terasz járószintje, egy padot és a limonádét már oda is tudom képzelni! Nem mellékes az sem, hogy röpke fél óra leforgása alatt két beszerzőhelyet megjártam, és kültéri járólapot választottam ide és a bejárathoz. Ha ugye sürget a határidő…

Fotók: Haitzmann Ágnes | Green Press


A beltéri ajtókról is szerettem volna már beszámolni ezen a héten, de az asztalosok csúsztak velük. Beépítésük a következő hét eseményei közé tartozik majd, igaz, az első tokokat – pár nap késéssel – leszállították, és a munkát azóta már megkezdték. Amint végeznek, újra felvonulnak a festők. Lesz dolga még a burkolónak is, be kell fejezni a gázbekötést, helyükre kerülnek a kapcsolók, és hét közepén jöhetnek a szaniterek. Ez a terv az előttünk álló hétre, hogy lakhatóvá váljon a ház. A mostani életünk már félig-meddig dobozokban várja az újrakezdést, és a dobozhegyek csak nőnek és nőnek!

2013. 06. 11.

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! 35-36. rész - Izgalom a köbön: három hét múlva költözés! - A helyére került a hővisszanyerős szellőző csőrendszere - Villanyszerelés, festés, burkolás, gipszkartonszerelés, külső hőszigetelés

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel 2012. októberében sorozatot indítottunk a Green Press Blogon, ekkor kezdődött Szombathelyen annak az energiatakarékos (passzívházelveket alkalmazó) családi háznak az építése, melynek tervezési, előkészítési, kivitelezési folyamatáról Haitzmann Ágnes építtető, a leendő ház egyik tulajdonosa számol be hétről hétre. A sorozat által rengeteg hasznos információhoz jutnak az érdeklődők; szakemberek - tervezők, mérnökök, kivitelezők stb. - éppúgy, mint a laikus építtetők. A kétgyermekes család a június végén tervezi a beköltözést.
35-36. hét
Bátortalanul pakoltam el minap a téli kötött sálaimat, készülve a költözésre, miután a gyerekek vastag mellényeit, polár pulóvereit és átmeneti sapkáit már háromszor kellett újra elővennem az első bedobozolás óta. Mindig bíztam a jó időben, de újra és újra szükség volt a meleg holmikra ezen a tavaszon. Nos, immár nyár van, szerintem nem kellenek már azok a sálak...
Mostanában nemigen volt időm számítógép elé ülni, és blogot írni, pedig történés, az volt. Ha a sok ügyintézés, vásárlás és szervezés mellett maradt egy-egy órám, akkor fogtam a már rég bekészített kartondobozokat, és csomagoltam.
A házhoz régóta kijárok nap mint nap, csak különleges esetben maradok távol, mondjuk, ha elutazunk. Nemrég volt egy párnapos kiruccanásunk, pontosan akkor, amikor a gépészek a légtechnika csöveit szerelték. A munkafolyamatról így teljesen lemaradtam, de hát nem mondhattam, hogy ne dolgozzanak, várjanak, amíg hazajövök!


Igazság szerint boldog voltam, hogy végre a helyükre kerültek azok a csövek, akár láttam, akár nem, mert az előkészületekre sok-sok hetet voltunk kénytelenek szánni, nem várhatott a szerelés. Már a legeslegelső terveken is sokat gondolkodott-alakított a körülöttünk dolgozó stáb, hiába, a hővisszanyerős szellőztető rendszer technológiája még alig ismert mifelénk. Nem bíztuk a véletlenre a dolgot, mert nagyon nem mindegy, merre hány méter cső megy, hol a csatlakozás, hol történik a használtlevegő-elszívás és hol a befújás, milyen a gép, mennyire hangos és hatékony stb.





A terveket végül átnézettük és átdolgoztattuk egy osztrák szakemberrel, olyasvalakivel, aki nemcsak húsz éve műveli, de a passzívházépítőknek tanítja is mindezt. Hogy mire lesz ez elég, a gyakorlatban, használat közben derül majd ki.
A csőhálózat tehát a helyére került, a mennyezethez rögzítették. A működése téli időszakban lesz leginkább hasznos, akkor, amikor az ablaknyitogatós szellőztetéssel naponta többször lennénk kénytelenek lehűteni a ház levegőjét, majd fűteni, hogy a szobákban újra kellemes meleg legyen. A csövekben áramlik majd tehát két irányban a levegő.

A konyhából, kamrából, gardróbból, fürdőből, wc-ből elszívja majd a használt levegőt a berendezés, és egy erre szolgáló szerkezetben felmelegíti vele a szabadból beérkező tiszta, hideg levegőt. Ez továbbhalad a nappali és a szobák felé, persze már nem mínusz 10 fokosan, hanem kissé felmelegedve, mondjuk plusz 5 vagy 10 fokosan. Közben a használt levegő – miután a hőjét felhasználtuk – távozik a szabadba. A szellőztetés megvolt, a szobák mégsem hűltek ki, és csak alig-alig kell arra fűtésenergiát fordítani, hogy meleg legyen. Így működik télen. A nyári használat lényege még előttem is homályos: én inkább csak a pollen- és porallergia elleni harcunkhoz látok benne segítőt, a levegőt ugyanis rendesen megszűri a gép. Mindezekkel együtt én igyekszem úgy tekinteni a jövőben eme szerkezetre, mint lehetőség, nem pedig kényszer. Ha akarom, használom, ha nem akarom, nem.



A kedves szárazépítő kollégák szintén boldogok voltak, miután a szellőzőcsövek felkerültek, mert immár felszerelhették a gipszkarton álmennyezet tábláit. A tartószerkezet régóta fent volt már, de a munkát akkor nem tudták befejezni. Most, a kettes ütemben ők is végeztek. Közben a festők is megérkeztek, és ahol tudtak, gletteltek. Mint egy felbolydult méhkas, olyan volt a ház a múlt héten, egymást kerülgették a szakik. Nyilván nem örültek egymásnak, mert mégiscsak könnyebb lenne úgy dolgozni, hogy nem nyüzsögnek másik két-három szakma munkásai a sarkukban… Ideális munkakörülményeket tehát nem tudtunk biztosítani, de panasz így sincs.



Sőt, hosszú várakozás után egy társaság a külső hőszigetelést is folytatta, tehát minden fronton előreléptünk. Mondjuk, nem ártott, mert három hét múlva be szeretnénk költözni. Most mosolyogtok, ugye, kedves olvasóim?

Megrendeltem a villanykapcsolókat és dugaljakat, kiválasztottam a karnisokat és a függönyt, terepszemlét tartottunk a kertépítővel – ezzel a témával még mindig csak elméleti síkon tudunk foglalkozni –, tekergettem a színkártyákat – és a fejemet, mert a nekem tetsző színekből is egymillió árnyalat létezik –, megrajzoltam a gardróbpolcokat az asztalosnak, és egyben meg is néztem a félig kész beltéri ajtókat.


De ez mind semmi ahhoz képest, hogy felvonultak a burkolók, és a fél házat lejárólapozták… Ők már viszonylagos nyugalomban tudtak dolgozni az egyes helyiségekben, legfeljebb a markoló zaja harsogta néha túl a csempevágójukat – folyik ugyanis a vízbekötés –, de ez sem okozott nekik problémát. Villámgyorsan lerakták a járólapok nagy részét, és a maradékkal is csak azért nem végeztek még, mert az egyik szállítmány késett. Pont az, amelyikre a leginkább kíváncsi vagyok…