Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel 40 héttel ezelőtt - 2012. októberében - sorozatot indítottunk a Green Press Blogon. Ekkor kezdődött Szombathelyen annak az energiatakarékos, passzívházelveket alkalmazó családi háznak az építése, melynek tervezési, előkészítési, kivitelezési folyamatáról Haitzmann Ágnes építtető, a leendő ház egyik tulajdonosa számol be hétről hétre. Az építkezés a finiséhez érkezett: Ágiék beköltöztek!
40. hét
Sírtunk és nevettünk az építkezés 40. hetében! Sokat!
Abszurd helyzetek gondoskodtak arról, hogy ne egy sima, mezei költözős hét
legyen ez. Egyszerre dobozoltunk a régi lakásban, és rohangáltunk ki a telekre,
figyelni az egyre sűrűbb eseményeket, jártuk a hivatalokat és más
szolgáltatókat, úgy, hogy eleinte még a gyerekeket is szórakoztatnunk kellett,
lévén, hogy kitört a vakáció.
Összetartó család és remek barátok segítettek ezekben a
napokban, takarítottak, gyerekekre vigyáztak, sőt, egy időre befogadtak…
Kezdjük ott ennek az emberpróbáló időszaknak a történetét, hogy az ajtótokok
beépítése és a végleges festés után megpróbáltuk bevinni a kádat a
fürdőszobába. Hmm. Nos, csak két centin múlott. Nem sok, de épp elég, hogy az
asztalost újra hívjuk, és rombolásra buzdítsuk. Kicsi tilitoli, és az egyébként
szabványméretű kádunk végre a helyére került. Hát majd picit többet javít a
festő. Vécészerelés, zuhany, csaptelepek, s máris csinos a ház.
Visszatértek a konyhastúdió szerelői: áhított polcaim
megérkeztek, és az általam boltilag beszerzett fém konzolokkal fel is
erősítették őket. Innen már csak a páraelszívó hiányzik, a gyártó hetek óta
tologatja a határidőt, na de hát az olaszok már csak ilyenek. Elnézem nekik,
mert szeretem őket, és bízom a jövő hétben. Kivárom őket, nem tágítok a
választott terméktől.
Imádom a konyhánkat, pedig egyszerű, nem színes, de világos,
levegős és mutatós. Azóta is kedvenc helyem a házban.
Megérkezett a gázszolgáltató szakembere, és szemlézte a
csöveket, gödröket, majd bólintott. Hurrá! Várhattuk a föld alatti csap
illetékesét, jött, szerelt, aktát arrébb tolt. Aztán a gázórás illetékes szintén
jött, szerelt, és bólintott. Hívhattuk a gázkazán beüzemelőjét, szaladt,
pakolt, szerelt, bekötött, sőt vezérlő egység használatára kioktatott. S eljött
a szent pillanat, hogy meleg víz folyt a csapokból! Villany már jó ideje volt,
a ház tehát immár kényelmes és komfortos lett.
Közben gyártottuk a teli dobozokat, rendületlenül, készülve
a napra, amikorra megrendeltük a teherautót. Eleinte könnyű dolgunk volt, na de
amikor elfogytak az értelmes, könnyen csoportosítható dolgok a lakásból, és
maradtak az amorf, sehová nem tartozó kacatok, akkor már enyhén szólva sem volt
sétagalopp, kezdtük ész nélkül szórni őket egy helyre, majd a nagyobb, alaktalan
tárgyakat be sem csomagolva, halmoztunk egy kupacot az egyik sarokban. Várva a
nagy pakolós napot. Aztán azon a reggelen nyolckor megjött az autó, és fél
tízkor minden az új házban volt. Hihetetlen? A titok: sok-sok markos legény, és
alig két kilométernyi távolság. Ja, és nem mellékesen ügyes szervezők, akik például
a mosógép kikötése után a zárt fali csapból folyó vízre is megoldást és
szakembert találtak, alig fél óra alatt. Takarítás itt, takarítás ott. A
berendezést mégsem lehetett poros-koszos házba vinni, és magunk után sem
hagyhattunk rendetlen lakást, jött hát újabb két dolgos nap. És egy kerek hét,
távol a háztól, amíg végképp fogadókész nem lett az új otthonunk…
Örömmel gondolok vissza a költözés napjára: pár óra pakolás
és jövés-menés után annyira otthon éreztem magam, mintha évek óta itt élnék. Az
alaprajz régóta a fejemben volt, álmomból felkeltve is tudtam mindent, de most,
hogy járok-kelek a falak között, már teljesen biztos, hogy nekünk való! Sosem
fogom állítani, hogy a világon a legjobb, mert mindenki másra vágyik, de mi ezt
fogjuk szeretni. Nagyon!
Prózaibb események következtek: például a garázs padozatának
kialakítása műgyanta bevonattal. Három rétegben, miniatűr homokszemcsékkel
érdesítve, színezve került a helyiség aljára ez a fényes és strapabíró anyag,
amely teljesen vízhatlanná, könnyen tisztíthatóvá teszi az egészet. Háromnapnyi
száradás, kötés, és rámehetünk, rápakolhatunk.
Kavicsszőnyeg vezet pár napja a bejárati ajtóig, amit nem
bánok, mert kisebb eső után sártengerré változik a környék. Rendezettebb lett a
telek is, bár az igazi tereprendezés késik. Amíg nem döntünk a vízelvezetés
rendszerének megtervezéséről, nem állhatunk neki, de addig is kaszáltattunk
egyet, hogy szabaduljunk a gaztól.
Két furcsa, álmatlan éjszaka után immár én is jól alszom az
új helyen! Tevékeny nappalok, nyugodt éjszakák, szomszédolós-barátkozós esték.
Jó itt!
Ígérem, még a homlokzat befejezésének történetével újra
jelentkezem, kedves olvasóim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése