A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kivitelezés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kivitelezés. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. 07. 13.

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! 40. rész - Egy igazán kemény hét krónikája: Ágiék beköltöztek!

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel 40 héttel ezelőtt - 2012. októberében - sorozatot indítottunk a Green Press Blogon. Ekkor kezdődött Szombathelyen annak az energiatakarékos, passzívházelveket alkalmazó családi háznak az építése, melynek tervezési, előkészítési, kivitelezési folyamatáról Haitzmann Ágnes építtető, a leendő ház egyik tulajdonosa számol be hétről hétre. Az építkezés a finiséhez érkezett: Ágiék beköltöztek!

40. hét


Sírtunk és nevettünk az építkezés 40. hetében! Sokat! Abszurd helyzetek gondoskodtak arról, hogy ne egy sima, mezei költözős hét legyen ez. Egyszerre dobozoltunk a régi lakásban, és rohangáltunk ki a telekre, figyelni az egyre sűrűbb eseményeket, jártuk a hivatalokat és más szolgáltatókat, úgy, hogy eleinte még a gyerekeket is szórakoztatnunk kellett, lévén, hogy kitört a vakáció.


Összetartó család és remek barátok segítettek ezekben a napokban, takarítottak, gyerekekre vigyáztak, sőt, egy időre befogadtak… Kezdjük ott ennek az emberpróbáló időszaknak a történetét, hogy az ajtótokok beépítése és a végleges festés után megpróbáltuk bevinni a kádat a fürdőszobába. Hmm. Nos, csak két centin múlott. Nem sok, de épp elég, hogy az asztalost újra hívjuk, és rombolásra buzdítsuk. Kicsi tilitoli, és az egyébként szabványméretű kádunk végre a helyére került. Hát majd picit többet javít a festő. Vécészerelés, zuhany, csaptelepek, s máris csinos a ház.




Visszatértek a konyhastúdió szerelői: áhított polcaim megérkeztek, és az általam boltilag beszerzett fém konzolokkal fel is erősítették őket. Innen már csak a páraelszívó hiányzik, a gyártó hetek óta tologatja a határidőt, na de hát az olaszok már csak ilyenek. Elnézem nekik, mert szeretem őket, és bízom a jövő hétben. Kivárom őket, nem tágítok a választott terméktől.




Imádom a konyhánkat, pedig egyszerű, nem színes, de világos, levegős és mutatós. Azóta is kedvenc helyem a házban.
Megérkezett a gázszolgáltató szakembere, és szemlézte a csöveket, gödröket, majd bólintott. Hurrá! Várhattuk a föld alatti csap illetékesét, jött, szerelt, aktát arrébb tolt. Aztán a gázórás illetékes szintén jött, szerelt, és bólintott. Hívhattuk a gázkazán beüzemelőjét, szaladt, pakolt, szerelt, bekötött, sőt vezérlő egység használatára kioktatott. S eljött a szent pillanat, hogy meleg víz folyt a csapokból! Villany már jó ideje volt, a ház tehát immár kényelmes és komfortos lett.

Közben gyártottuk a teli dobozokat, rendületlenül, készülve a napra, amikorra megrendeltük a teherautót. Eleinte könnyű dolgunk volt, na de amikor elfogytak az értelmes, könnyen csoportosítható dolgok a lakásból, és maradtak az amorf, sehová nem tartozó kacatok, akkor már enyhén szólva sem volt sétagalopp, kezdtük ész nélkül szórni őket egy helyre, majd a nagyobb, alaktalan tárgyakat be sem csomagolva, halmoztunk egy kupacot az egyik sarokban. Várva a nagy pakolós napot. Aztán azon a reggelen nyolckor megjött az autó, és fél tízkor minden az új házban volt. Hihetetlen? A titok: sok-sok markos legény, és alig két kilométernyi távolság. Ja, és nem mellékesen ügyes szervezők, akik például a mosógép kikötése után a zárt fali csapból folyó vízre is megoldást és szakembert találtak, alig fél óra alatt. Takarítás itt, takarítás ott. A berendezést mégsem lehetett poros-koszos házba vinni, és magunk után sem hagyhattunk rendetlen lakást, jött hát újabb két dolgos nap. És egy kerek hét, távol a háztól, amíg végképp fogadókész nem lett az új otthonunk…



Örömmel gondolok vissza a költözés napjára: pár óra pakolás és jövés-menés után annyira otthon éreztem magam, mintha évek óta itt élnék. Az alaprajz régóta a fejemben volt, álmomból felkeltve is tudtam mindent, de most, hogy járok-kelek a falak között, már teljesen biztos, hogy nekünk való! Sosem fogom állítani, hogy a világon a legjobb, mert mindenki másra vágyik, de mi ezt fogjuk szeretni. Nagyon!




Prózaibb események következtek: például a garázs padozatának kialakítása műgyanta bevonattal. Három rétegben, miniatűr homokszemcsékkel érdesítve, színezve került a helyiség aljára ez a fényes és strapabíró anyag, amely teljesen vízhatlanná, könnyen tisztíthatóvá teszi az egészet. Háromnapnyi száradás, kötés, és rámehetünk, rápakolhatunk.

Kavicsszőnyeg vezet pár napja a bejárati ajtóig, amit nem bánok, mert kisebb eső után sártengerré változik a környék. Rendezettebb lett a telek is, bár az igazi tereprendezés késik. Amíg nem döntünk a vízelvezetés rendszerének megtervezéséről, nem állhatunk neki, de addig is kaszáltattunk egyet, hogy szabaduljunk a gaztól.
Két furcsa, álmatlan éjszaka után immár én is jól alszom az új helyen! Tevékeny nappalok, nyugodt éjszakák, szomszédolós-barátkozós esték. Jó itt!
Ígérem, még a homlokzat befejezésének történetével újra jelentkezem, kedves olvasóim.


0 megjegyzés
Címkék: , , , , , , Hely: Szombathely, Magyarország

2013. 07. 02.

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! 39. rész - Minden jó, ha a vége jó, avagy a költözés előtti izgalmak - Talajvíz által nehezített gázcsőfektetés - Megérkezett a gázkazán, a melegvíz-tartály - Csempék, szaniterek, festés...alakul a lakótér

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel 2012. októberében sorozatot indítottunk a Green Press Blogon, ekkor kezdődött Szombathelyen annak az energiatakarékos (passzívházelveket alkalmazó) családi háznak az építése, melynek tervezési, előkészítési, kivitelezési folyamatáról Haitzmann Ágnes építtető, a leendő ház egyik tulajdonosa számol be hétről hétre. A sorozat által rengeteg hasznos információhoz jutnak az érdeklődők; szakemberek - tervezők, mérnökök, kivitelezők stb. - éppúgy, mint a laikus építtetők. Az építkezés a finiséhez érkezett, a kétgyermekes család a június végén tervezte a beköltözést, Ágnes e heti beszámolójából kiderül: sikerült-e tartani a határidőt.


39. hét

Kétnapos esővel indult az építkezés 39. hete. Csak hogy még izgalmasabb legyen a vége…
A gázcsöveknek megásott gödrökben magasan állt a víz, és a szerelők így pár napig hozzá sem tudtak kezdeni a munkához.
A telek, ahol a ház épül, egy agyagos területen áll, a földfelszín alatt egy méterrel vastag vízzáró réteg húzódik, ami nem engedi elszivárogni a vizet, így az mindenhol megáll, ahol nincs útja elfolyni. A hét közepén már kénytelenek voltunk szivattyúval kiemelni a vizet, hogy a gázcsövet elvihessék végre az új helyére. Az átvezetés megtörtént, de a végleges bekötésre várnunk kell, hála a hivatalos ügymenet bonyolultságának.




A házban eközben helyükre kerültek a beltéri ajtók, legalábbis a többségük. Már kilincs és üvegek nélkül is szépek voltak, de előbbieket egy-két nap múlva felszerelték az asztalosok. Az üveg egy kicsit később érkezik. Újra vendégünk volt a burkoló szakember, aki a beépített alsó konyhaszekrény fölé felrakta a csempéket, ismét csodásan. Sőt, segített kitalálni, hogyan fedjük a szagelszívó mögötti falfelületet, ami nem volt egyszerű, és maradt még egy kis rész a gépészeti helyiségben is, amivel dolga volt. A hét végére ő befejezte nálunk a munkát, egyelőre, mert a teraszburkolat lerakására egyszer majd még visszavárjuk.




Amint az ajtók a helyükön voltak, és a maradék csempézés is megvolt, felvonultak a festők, hogy újra átfessék a házat. Az első kör színein jócskán változtattam, jellegtelen, észrevehetetlen volt mind, pedig alapvetően szép tónusokat választottam. Vettem egy nagy levegőt, és másodszorra bátrabb voltam. Erőteljesebb, sötétebb árnyalatok kerültek most a falakra, szürkéskék, és a legtöbb helyen szürkésbarna, bár így is maradt pár helyiség, ahol a fehér volt a nyerő. Egyik-másik szín olyannyira szokatlan volt a festőbrigádnak, hogy egy kis próba után kérdőn néztek rám: biztosan ezt akarom? Tényleg? Megijesztettek ezzel, de vállaltam a dolgot, és ahogy haladtak, lassan teljesen megnyugodtam. Naná, hogy ezt akarom!



Szerelőink meghozták a gázkazánt, a gépészeti helyiség egyik sarkában helyezték el, és utat csináltak az ég felé a kéményének is. Alá került a melegvíz-tartály, és olyan, egyéb berendezések is jöttek vele, mint a kiegyenlítő tartály, valamint sok-sok méter cső. A gépészeti helyiségünk immár valóban komoly gépészeti jelleget kapott, túlságosan is. A mennyezeti csöveket egy gipszkarton álmennyezet takarja majd, de a szellőztető gép ajtajának ki kell hagyni a helyet.


Helyes kis villanykapcsolókat rendeltem, fehér színűeket, remekül mutatnak a színes falakon. Villanyszerelőink még az utolsó festés előtt betették mindenhová a szerelvényeket, de a kapcsolók, billentyűk, borítások csak most, a festés után kerültek fel. Közben megérkezett pár lámpa, és a fiúk elkezdték ezeket is felszerelni. A hét vége már azzal telt, hogy a szanitereket készítettük elő a beszerelésre. Így nyeri el lassacskán végleges formáját a ház, belülről.
Tisztán látszik, hogy a külső munkákkal nem készülünk el költözésig, de nem ez a fontos. Szép és otthonos belső vár minket, pár nap múlva…

0 megjegyzés
Címkék: , , , , , , , , Hely: Szombathely, Magyarország

2013. 06. 26.

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! 38. rész - Költözés előtt a család - napok kérdése, és lakhatóvá válik a ház - Alakul a konyha, elkezdődött a parkettázás, a teraszépítés, folytatódik a beltéri falfestés - Gázcsőfektetés a kertben

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel 2012. októberében sorozatot indítottunk a Green Press Blogon, ekkor kezdődött Szombathelyen annak az energiatakarékos (passzívházelveket alkalmazó) családi háznak az építése, melynek tervezési, előkészítési, kivitelezési folyamatáról Haitzmann Ágnes építtető, a leendő ház egyik tulajdonosa számol be hétről hétre. A sorozat által rengeteg hasznos információhoz jutnak az érdeklődők; szakemberek - tervezők, mérnökök, kivitelezők stb. - éppúgy, mint a laikus építtetők. A kétgyermekes család a június végén tervezi a beköltözést.

 38. hét
Hogy miért nem vágunk centit? Nem is tudom. Ha jobban belegondolok, kihúzható fém mérőszalag mindig van nálam, de azt a textiles-műanyagos centit sehol sem találom. Pedig most vághatnánk! Bár már igen rövid lenne. Mindegy is, a lányok minden reggel megkérdezik – pedig nagyon pontosan tudják ők is -, hogy hány nap múlva költözünk. Most már várják. S hogy én? Nagyon, de… izgalmas lesz, maradjunk annyiban.

A múlt héten sokat dobott a közérzetemen, hogy bekerült a konyhaszekrény a helyére. Pontosabban csak az alsó fele, de lényegében majdnem ez lesz a teljes konyhaszekrény, mert a falra már csak pár polc megy. A „félmunka” oka az, hogy a fali csempézést csak akkor tudta elkezdeni a burkoló, amikor a konyhapult a helyén volt, el akartuk ugyanis kerülni, hogy vízzárót kelljen tenni a pult és a fal közé. Ezt csak így lehetett. A tény, hogy már van konyhabútorunk, más színben tünteti fel azóta a dolgokat. Nőtt a kontraszt, de sebaj! A bútor csodás, a gépek is jól mutatnak benne, remélhetőleg a működésükkel sem lesz gond.




Közben felvonult a parkettázó társaság, először hiába. Nagy műgonddal előkészültek a munkához, és várták a szállítmányt, amikor jött a hír: közúti baleset miatt vesztegelni kénytelen a kamion, amely a parkettánkat hozná. Embereink rosszkedvűen hazamentek, majd másnap elölről kezdődött minden. Már parkettával, szerencsére. Amikor először meglátogattam őket, meglepetésemre azt mondták, hogy másfél órája kezdtek, és ekkor már majdnem készen voltak két szobával. Maradt még kettő, amihez szintén nem kellett nekik sok idő. A padló szép lett, egyszerű, világos.




Hét közben a ház körül is nagy munkák kezdődtek, egy kisebb kotrógép jelent meg, amely a gázcsöveknek csinált helyet. Több árkot is kiásott, a házat gyakorlatilag megközelíthetetlenné tette, de erre sajnos szükség volt, a gázcsonk ugyanis rossz helyen volt eddig, s most, hogy sürget az idő, gondolni kellett erre is. Egyelőre gödrök vannak, új gázcső nincs, de a munkálatoknak most nem is kedvez a két napja tartó intenzív esőzés. Ami persze azzal is együtt jár, hogy a teleklátogatáshoz ismét gumicsizmába kell bújni.





A hét legvégén a teraszépítés is beindult. A kőművesek még a negyven fokos hőségben, tűző napon voltak kénytelenek kavicsot lapátolni a falazóelemekkel körberakott teraszra, de nem késlekedhettek, mert megrendeltük a betont, és a terepet elő kellett készíteni a további munkákra. Látszik már, hogy a telek felszínéből hogyan és mennyire emelkedik majd ki a terasz járószintje, egy padot és a limonádét már oda is tudom képzelni! Nem mellékes az sem, hogy röpke fél óra leforgása alatt két beszerzőhelyet megjártam, és kültéri járólapot választottam ide és a bejárathoz. Ha ugye sürget a határidő…

Fotók: Haitzmann Ágnes | Green Press


A beltéri ajtókról is szerettem volna már beszámolni ezen a héten, de az asztalosok csúsztak velük. Beépítésük a következő hét eseményei közé tartozik majd, igaz, az első tokokat – pár nap késéssel – leszállították, és a munkát azóta már megkezdték. Amint végeznek, újra felvonulnak a festők. Lesz dolga még a burkolónak is, be kell fejezni a gázbekötést, helyükre kerülnek a kapcsolók, és hét közepén jöhetnek a szaniterek. Ez a terv az előttünk álló hétre, hogy lakhatóvá váljon a ház. A mostani életünk már félig-meddig dobozokban várja az újrakezdést, és a dobozhegyek csak nőnek és nőnek!

0 megjegyzés
Címkék: , , , , , ,

2013. 06. 19.

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! 37. rész - Kész a födémszigetelés, megérkezett a szellőztető berendezés - Szépülnek a belső terek: napirenden a festés és a konyhabútor-szerelés - Rövidesen költözés!

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel 2012. októberében sorozatot indítottunk a Green Press Blogon, ekkor kezdődött Szombathelyen annak az energiatakarékos (passzívházelveket alkalmazó) családi háznak az építése, melynek tervezési, előkészítési, kivitelezési folyamatáról Haitzmann Ágnes építtető, a leendő ház egyik tulajdonosa számol be hétről hétre. A sorozat által rengeteg hasznos információhoz jutnak az érdeklődők; szakemberek - tervezők, mérnökök, kivitelezők stb. - éppúgy, mint a laikus építtetők. A kétgyermekes család a június végén tervezi a beköltözést.

37. hét
Csudajó hetünk volt! Icipicit fáradt vagyok, mert naponta háromszor-négyszer fordulok a telek és valamelyik beszerzőhely között, mindig hiányzik valami, dönteni kell valamiben, elhozni, pótolni, megnézni vagy megbeszélni. És azért a mi kis életünk sem állt meg: délután, a gyerekekkel kezdődik a második műszak, amikor legalább annyi tennivaló akad, mint délelőtt. Este és hétvégén bútort szerelek, játékokat és könyveket dobozolok, ezt-azt méretre készíttetek, itthon fogadom az internetes rendeléseket, és néha már nem tudom, mit adjak meg lakcímnek.

Nehéz lesz összefoglalnom, mi is történt a múlt héten, de megpróbálom. Én is csak kapkodtam a fejem, mert nem volt időm állni és nézelődni. 
Helyére került a födémszigetelés. A homlokzatival nem állunk túl jól, de attól nem félek, hogy már a házban lakunk, és valaki kint rakosgatja a grafitos EPS-táblákat. Ez a része jobban ráér. Az problémásabb lenne, ha a padlásunkon ügyködnének a munkások, így hát nem bánom, hogy ez már megvan. 
Építészünk másképp döntött, mint ahogy a munkálatok elején terveztük: 30 cm üveggyapot került a födémbetonra, egy olyan anyag, amely az EPS-nél tömörebb, így tudtommal az ún. lambda-értéke is jobb. 14 és 16 centis rétegekben, átlapolással helyezték el az emberek. 



Felmásztam, megnéztem, és kicsit elborzadtam. Első ránézésre mintha állattetemek tömkelege borítaná a területet, teli barna lószőrszerű anyaggal minden. Amint ezen túltettem magam, alaposan körülnéztem, és el kellett hinnem, hogy ez az anyag, ilyen vastagságban, kellően szigeteli majd a lakóteret. Rosszul néz ki, de majd nem nézegetem. Azt a pár dobozt, amit ide szántam, biztosan nem én viszem majd fel. Ácsok készítenek majd rá járófelületet, hogy ne nyomódjon össze a szigetelőanyag, de sok hely nem lesz, az látszik.

Éppenséggel feljutni sem volt egyszerű. Napokig izomlázam volt, mert a padlásajtóról lenyíló létra igen meredek, és a padlástérből visszalépve nehezen találja az ember a létrafokot, remegett hát a lábam rendesen. Nem rossz az a szerkezet, de gyakorlatlan vagyok.


Megérkezett a szellőztető berendezés Ausztriából. A fiúk könnyedén felrögzítették a helyére, a gépészeti helyiség mennyezetére, a villamos bekötés azonban okozott némi fejtörést a villanyszerelőknek. A nehézséget végül leküzdötték, a gép a helyén van, és mentségükre legyen mondva, hogy ők aztán hihetetlen rugalmassággal állnak minden módosításhoz. Szemrebbenés nélkül válogatják az általam rendelt, lehető legbonyolultabb villamos alkatrészeket, vésnek újra, ha kérem, és segítenek mindenben, amiben lehet. Kérésünkre még Illbruck pasztát is nyomtak a szerelvények mögé, elősegítendő, hogy a kábelek mögötti réseken se szökjön a levegő. Nem lehet rájuk panasz.




Fontos munkafázisok zárultak le a héten, de mégsem ezért volt szép és különleges ez a pár nap. Ami a szögek beverésénél, a gépek beszerelésénél vagy a szigetelés lerakásánál is fontosabb számomra, az a lányaim lelkivilága. Sokáig aggódtam, amiért nemigen akartak megbarátkozni a költözés gondolatával, ragaszkodtak mindenhez, ami a mostani otthonunkat jelenti, valóságosan vagy képletesen, és ebben most áttörés következett be. 



Fotók: Haitzmann Ágnes | Green Press

Remek emberek rakták le a házban a hidegburkolatot, olyanok, akik veszik a lapot, ha a körülöttük ácsorgó gyerekek kíváncsiak, érdeklődőek, tettre készek. Olyan is van, akit zavar ez a tolakodás, nos, ők nem ilyenek. Nem telt bele sok idő, és a lányok ott kúsztak-másztak a járólapok fölött, maszatolták a ragasztót, rakták a követ, kenték a fugát, helyezkedtek a térdvédőn, simítottak, és szivaccsal mosták a fölösleget. Engem az sem bántana, ha némely csempe csálé maradna, csak jusson még ebből a látványból! Persze egy csempe sem csálé, sőt gyönyörű a végeredmény, és ezért örök hála ennek a kis sümegi párosnak!

Túl vagyunk egy kör festésen, de a színeken variálnom kell. Óvatosságom oda vezetett, hogy a színeket alig lehet észrevenni, úgyhogy másodszorra – ha nem is vadulok be, de – bátrabb leszek. Az ecsetet szintén kézbe vették pici lányaim, egy kisebb részt maguk festettek ki a leendő szobájukban, és ez újfent örömmel töltötte el őket. Pláne, hogy a festék lila volt. Annyi baj legyen, értük mindent!

E héten nekiláttak az asztalosok a konyhabútor beszerelésének, és talán mire ezeket a sorokat írom, már végeztek is. Lényeges momentum ez, életem felét a konyhában töltöm, de lassan nem csak én, az egész család. A sütés össznépi program nálunk, fontos helyszín ez, amelyre sok gondot fordítottam. Nagyon várom, hogy készen legyen, és megkenjek a pulton legalább egy vajas kiflit!

0 megjegyzés
Címkék: , , , , , , ,

2013. 06. 11.

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! 35-36. rész - Izgalom a köbön: három hét múlva költözés! - A helyére került a hővisszanyerős szellőző csőrendszere - Villanyszerelés, festés, burkolás, gipszkartonszerelés, külső hőszigetelés

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel 2012. októberében sorozatot indítottunk a Green Press Blogon, ekkor kezdődött Szombathelyen annak az energiatakarékos (passzívházelveket alkalmazó) családi háznak az építése, melynek tervezési, előkészítési, kivitelezési folyamatáról Haitzmann Ágnes építtető, a leendő ház egyik tulajdonosa számol be hétről hétre. A sorozat által rengeteg hasznos információhoz jutnak az érdeklődők; szakemberek - tervezők, mérnökök, kivitelezők stb. - éppúgy, mint a laikus építtetők. A kétgyermekes család a június végén tervezi a beköltözést.
35-36. hét
Bátortalanul pakoltam el minap a téli kötött sálaimat, készülve a költözésre, miután a gyerekek vastag mellényeit, polár pulóvereit és átmeneti sapkáit már háromszor kellett újra elővennem az első bedobozolás óta. Mindig bíztam a jó időben, de újra és újra szükség volt a meleg holmikra ezen a tavaszon. Nos, immár nyár van, szerintem nem kellenek már azok a sálak...
Mostanában nemigen volt időm számítógép elé ülni, és blogot írni, pedig történés, az volt. Ha a sok ügyintézés, vásárlás és szervezés mellett maradt egy-egy órám, akkor fogtam a már rég bekészített kartondobozokat, és csomagoltam.
A házhoz régóta kijárok nap mint nap, csak különleges esetben maradok távol, mondjuk, ha elutazunk. Nemrég volt egy párnapos kiruccanásunk, pontosan akkor, amikor a gépészek a légtechnika csöveit szerelték. A munkafolyamatról így teljesen lemaradtam, de hát nem mondhattam, hogy ne dolgozzanak, várjanak, amíg hazajövök!


Igazság szerint boldog voltam, hogy végre a helyükre kerültek azok a csövek, akár láttam, akár nem, mert az előkészületekre sok-sok hetet voltunk kénytelenek szánni, nem várhatott a szerelés. Már a legeslegelső terveken is sokat gondolkodott-alakított a körülöttünk dolgozó stáb, hiába, a hővisszanyerős szellőztető rendszer technológiája még alig ismert mifelénk. Nem bíztuk a véletlenre a dolgot, mert nagyon nem mindegy, merre hány méter cső megy, hol a csatlakozás, hol történik a használtlevegő-elszívás és hol a befújás, milyen a gép, mennyire hangos és hatékony stb.





A terveket végül átnézettük és átdolgoztattuk egy osztrák szakemberrel, olyasvalakivel, aki nemcsak húsz éve műveli, de a passzívházépítőknek tanítja is mindezt. Hogy mire lesz ez elég, a gyakorlatban, használat közben derül majd ki.
A csőhálózat tehát a helyére került, a mennyezethez rögzítették. A működése téli időszakban lesz leginkább hasznos, akkor, amikor az ablaknyitogatós szellőztetéssel naponta többször lennénk kénytelenek lehűteni a ház levegőjét, majd fűteni, hogy a szobákban újra kellemes meleg legyen. A csövekben áramlik majd tehát két irányban a levegő.

A konyhából, kamrából, gardróbból, fürdőből, wc-ből elszívja majd a használt levegőt a berendezés, és egy erre szolgáló szerkezetben felmelegíti vele a szabadból beérkező tiszta, hideg levegőt. Ez továbbhalad a nappali és a szobák felé, persze már nem mínusz 10 fokosan, hanem kissé felmelegedve, mondjuk plusz 5 vagy 10 fokosan. Közben a használt levegő – miután a hőjét felhasználtuk – távozik a szabadba. A szellőztetés megvolt, a szobák mégsem hűltek ki, és csak alig-alig kell arra fűtésenergiát fordítani, hogy meleg legyen. Így működik télen. A nyári használat lényege még előttem is homályos: én inkább csak a pollen- és porallergia elleni harcunkhoz látok benne segítőt, a levegőt ugyanis rendesen megszűri a gép. Mindezekkel együtt én igyekszem úgy tekinteni a jövőben eme szerkezetre, mint lehetőség, nem pedig kényszer. Ha akarom, használom, ha nem akarom, nem.



A kedves szárazépítő kollégák szintén boldogok voltak, miután a szellőzőcsövek felkerültek, mert immár felszerelhették a gipszkarton álmennyezet tábláit. A tartószerkezet régóta fent volt már, de a munkát akkor nem tudták befejezni. Most, a kettes ütemben ők is végeztek. Közben a festők is megérkeztek, és ahol tudtak, gletteltek. Mint egy felbolydult méhkas, olyan volt a ház a múlt héten, egymást kerülgették a szakik. Nyilván nem örültek egymásnak, mert mégiscsak könnyebb lenne úgy dolgozni, hogy nem nyüzsögnek másik két-három szakma munkásai a sarkukban… Ideális munkakörülményeket tehát nem tudtunk biztosítani, de panasz így sincs.



Sőt, hosszú várakozás után egy társaság a külső hőszigetelést is folytatta, tehát minden fronton előreléptünk. Mondjuk, nem ártott, mert három hét múlva be szeretnénk költözni. Most mosolyogtok, ugye, kedves olvasóim?

 Megrendeltem a villanykapcsolókat és dugaljakat, kiválasztottam a karnisokat és a függönyt, terepszemlét tartottunk a kertépítővel – ezzel a témával még mindig csak elméleti síkon tudunk foglalkozni –, tekergettem a színkártyákat – és a fejemet, mert a nekem tetsző színekből is egymillió árnyalat létezik –, megrajzoltam a gardróbpolcokat az asztalosnak, és egyben meg is néztem a félig kész beltéri ajtókat.


De ez mind semmi ahhoz képest, hogy felvonultak a burkolók, és a fél házat lejárólapozták… Ők már viszonylagos nyugalomban tudtak dolgozni az egyes helyiségekben, legfeljebb a markoló zaja harsogta néha túl a csempevágójukat – folyik ugyanis a vízbekötés –, de ez sem okozott nekik problémát. Villámgyorsan lerakták a járólapok nagy részét, és a maradékkal is csak azért nem végeztek még, mert az egyik szállítmány késett. Pont az, amelyikre a leginkább kíváncsi vagyok…

0 megjegyzés
Címkék: , , , , , , ,

2013. 05. 27.

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! 33-34. rész - Sürget az idő: június végén beköltözik a család! - Lebetonozták a fűtéscsöveket, épül a gipszkarton-álmennyezet - Lassan halad a külső hőszigetelés


Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel 2012. októberében sorozatot indítottunk a Green Press Blogon, ekkor kezdődött Szombathelyen annak az energiatakarékos (passzívházelveket alkalmazó) családi háznak az építése, melynek tervezési, előkészítési, kivitelezési folyamatáról Haitzmann Ágnes építtető, a leendő ház egyik tulajdonosa számol be hétről hétre. A sorozat által rengeteg hasznos információhoz jutnak az érdeklődők; szakemberek - tervezők, mérnökök, kivitelezők stb. - éppúgy, mint a laikus építtetők. A kétgyermekes család a június végén tervezi a beköltözést.

33-34. hét

Vegyes két hetünk volt. Nyakunkon a költözés, mert nyár vége helyett – kényszerből – június legvégére kértük az átadást. Alig több mint egy hónap múlva szeretnénk az új házban lakni, és emiatt most már, hogy is mondjam, kevésbé vagyok laza. Miért is? 


Nem sokat haladtunk például a külső szigeteléssel, pedig nagy tempóban fogott hozzá egy társaság három hete. Talán a nagy számok törvénye az oka, de ahogy egyre több szakival hoz össze bennünket a sors, úgy egyre kikerülhetetlenebb, hogy mi is belefussunk az építőiparban olyannyira jellemző jelenségekbe. Csúszik a határidő… kinek ismerős? Szerencsére csak egy részfeladatról van szó… Hosszú hónapokig saját tervünk előtt jártunk mindig, ha kellett, Horváth Tamás építész-kivitelezőnk a föld alól is előkerített határidőre mindent és mindenkit. A legtöbb munkafázisra ez volt a jellemző. Nem volt üresjárat, elvesztegetett nap, mostanában viszont nem mindenki veszi őt és bennünket komolyan. Ennyit a fantasztikusan látványos külső szigetelésről! A legutóbbi ígéret szerint május utolsó napjaiban befejezik. Hát lássuk!

A lelkesedésem időnként elhagyott, de volt úgy, hogy minden helyrebillent. Amikor a leendő kis magánutunkon sétálgattam egy délelőtt, az egyik távolabbi szomszéd, amolyan igazi tősgyökeres, aki ezen a kis hegyen és - szó szerint - ebből a kis hegyből él régóta, megszólított, és szívélyesen végigkalauzolt soknégyszögöles telkén. Tíz-húszféle gyümölcsfa, illatos fűszerek, a földből épp csak kibújó zöldségek, finom szamóca, pompás virágágyások, szőlő, nyulak, tyúkok és másfél óra beszélgetés… Aznap délre tudtam, hogy jó hely lesz az otthonunk, és még a kutyus által zsákmányul ejtett sikló látványa sem ingatott meg ebben. Gazdag a föld itt, és jók az emberek, érzem.

Á, nem csak szomszédoltam ebben a két hétben, bár az igaz, hogy majdnem lekéstem az esztrich beton elterítéséről. Már nem először járok így, amikor várok egy fontos eseményt, az azonban csak pár órányi munkát vesz igénybe, ezért nem könnyű elcsípni. 







Gyönyörűen lebetonozták a fűtéscsöveket, 6 centi betont terítettek szét az emberek, miután az egy hatalmas szerkezetből egy tömlőn át zúdult be a házba. Már félig kész voltak, amikor megjelentem, aztán hamarosan teljesen, és két napig be sem léphettem, utána is csak óvatosan. Még további pár nap kellett hozzá, hogy akár létrával dolgozni lehessen bent. Szép sima lett, aljzatkiegyenlítésre nincs szükség, a tükör beton már csak a csodás kis csempéimet és parkettáimat akarja. Akárcsak én!

Erre még picit várunk, mert a mennyezet nincs teljesen készen, és még bőven lesz létrázás a placcon. Néhány hete megkezdődött a gipszkarton-álmennyezet tartószerkezetének kiépítése, és itt egyelőre semmi változás, ámbár szintén az elkövetkező napokban bízom nagyon. Várjuk a szellőztető berendezés csöveit, amelyeket a gipszkarton fölött kell elhelyezni, de egészen a közelmúltig nemcsak erre, hanem a teljes légtechnikaterv átdolgozására is vártunk, szóval a kérdés összetett. Ha a mennyezetre nem is, gipszkarton azért kellett máshová is mostanában: az ablakbelsőket bélelte ki vele egy szárazépítésben jártas szakember.





Jót tett még a lelkemnek, hogy a bejárati ajtónk is megérkezett. Készen volt az már régen, még az ablakokkal együtt, de elővigyázatosságból nem építettük be. Most a helyére került, és izgulok, hogy ép maradjon. Igazán tetszik! A mahagóni színhez igazodva végére ért a festő kolléga is a lambériajavításnak, átkente ezzel a színnel az összes fa elemet. Közben kint jártak a villanyszerelők, elkészült a gépészeti helyiségben a kapcsolószekrény, de jönnek ők még: legközelebb a kapcsolók és dugaljak listáját állítjuk össze, indulok ugyanis a villanyászati boltba, ilyesmit és lámpákat vásárolni. 

Fotók: Haitzmann Ágnes | Green Press
Apróság, de szintén lélektani ügy: kiszedettünk pár elszáradt tuját, és bár ez még messze nem a kertépítést megelőző tereprendezés, azért diszkréten jelzi, hogy a ház környezetével is mihamarabb szeretnénk foglalkozni.



0 megjegyzés
Címkék: , , , , , ,

2013. 05. 14.

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! 32. rész - Kívül-belül hízik a ház - Megkezdődött az aljzat- és homlokzatszigetelés, alakul a fűtés, körvonalazódik a belső tér végleges képe


Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel 2012. októberében sorozatot indítottunk a Green Press Blogon. Fél éve kezdődött Szombathelyen annak az energiatakarékos (passzívházelveket alkalmazó) családi háznak az építése, melynek tervezési, előkészítési, kivitelezési folyamatáról Haitzmann Ágnes építtető, a leendő ház egyik tulajdonosa számol be hétről hétre. A sorozat által rengeteg hasznos információhoz jutnak az érdeklődők; szakemberek - tervezők, mérnökök, kivitelezők stb. - éppúgy, mint a laikus építtetők. A kétgyermekes család a negyvenedik héten tervezi a beköltözést, addigra kell megszületnie az új otthonuknak.

32. hét

Kívül-belül hízik a ház, alakul a fűtés, és körvonalazódik a belső tér végleges képe – ez a legutóbbi hét egyenlege. Ahogy közeledik az építkezés vége, nő a stressz, de fokozódott a tempó is, így nem aggódok, legfeljebb várakozással telve figyelek mindent a telken, mert nap mint nap meglepetések érnek.

Már egy ideje mindent elborít a szigetelőanyag a ház körül, mostanában még a szél is kíméletlenül viszi a tömböket, nem árt itt-ott súlyt tenni rájuk. Kerülgettük, nézegettük a hatalmas kupacokat, de most végre eljött az idő, hogy a helyükre kerüljenek. Múlt héten megkezdődött az aljzatszigetelés: először 5 centis lapokból kellett méretre vágni a megfelelő darabokat, ezek mehettek a már lefektetett vízvezetékek közé. Egy sor után jött a következő 5 centi, és bár a 10 centis lapokra kicsit várnunk kellett, pár nap csúszással azok is lekerültek, immár villámgyorsan. A házban sétálva tehát 20 centivel a föld fölött járok, és ez még mindig nem a végleges járószint, ámbár közeledünk…



Aki látott már padlófűtés-szerelést, az tudja, hogy egy speciális hővisszaverő, más néven tükrös fólia kerül ilyenkor az aljzatszigetelés tetejére, a fóliára pedig vasrácsot fektetnek a szakemberek. Amikor mindezzel megvoltunk, kiérkeztek a fűtésszerelők, és hárman, alig egynapi munkával, szinte teljesen kiépítették a rendszert. Durván 700 méter csőre volt szükség ahhoz, hogy az összes helyiségben kialakítsák a padlófűtést alkotó köröket. A csöveket hozzárögzítették a vasrácshoz, a körök pedig az előszobában kialakított osztófalon futottak össze. Szép nagy helyet foglal el ez a rész, úgyhogy töröm a fejem az amúgy sem túl nagy előszoba későbbi berendezésén, de már vannak ötleteim! A mozgás most kissé nehézkes a csövekkel behálózott felületen, de muszáj körbejárni, szemlélődni, ez a kép sosem fog már elém tárulni még egyszer, az biztos.

Mindeközben a ház körül sem tétlenkedtek a munkások. A sima szigetelésből 10 centi került fel a lábazati sávra körben, amelyre később még további 5 centi jön a rózsaszínű szigetelésből. Ez lesz az úgynevezett XPS, egy nagyon kemény és ellenálló szigetelőanyag, amire azért van szükség, mert a lábazaton extra külső hatások érik a házat, jobban kell védeni. 

 A homlokzat is hízik, két napja elkezdődött a szürke színű, grafitadalékkal dúsított szigetelés felhelyezése a falra, és ettől hirtelen nagyot nőtt a házunk! A szigetelőanyag 20 centi vastag tömbökben kerül fel, és lassan minden felületet beborít. Hogy miért szürke, és grafitos? A tervezés időszakában még 20 centi sima EPS – expandált polisztirol – szigeteléssel számoltunk, és így is kezdtünk neki az építkezésnek.



Az EPS egy habosított, kemény anyag, amely tele van apró légbuborékokkal, így gondoskodva a jó hőszigetelő képességről. Fehér változatát grafitadalékkal is dúsíthatják, ettől lesz szürke, és ettől nő meg típustól függően 15-25 százalékkal a hőszigetelő képessége. Időközben azonban elkészült a passzívházaknál alkalmazott PHPP számítás, és a szakértő módosítást javasolt.
Felvetette, hogy vastagabb szigetelést alkalmazzunk, vagy pedig maradjunk a tervezett vastagságnál, a 20 centinél, de jobb hőszigetelő képességű anyagot használjunk. Utóbbi mellett döntöttünk, így az építészünk a grafitadalékos EPS-t választotta. 
Az elv lényege, hogy gyártás során nanoméretű grafitport kevernek a polisztirolba, amelynek szemcséi hőtükörként viselkednek. Így nemcsak az anyagban lévő légbuborékok jótékony hatását lehet kihasználni, hanem azt is, hogy a bejutó sugarak nagy része visszaverődik, illetve szétszóródik a grafitszemcsékről. Ez a szigetelőanyag kisebb vastagságban is ugyanarra a hővédelemre képes, mint a hagyományos EPS nagyobb vastagságban, tehát helytakarékos. 
A szigetelést végző szakembereknek egyes pontokon különösen oda kellett figyelniük, hogyan helyezik fel a lapokat. Ahogy haladtak körben, először eltávolították az ablakbeépítésnél használt purhab kilógó részeit a tokok körül, majd egy olyan, spéci szalaggal ragasztották körbe az ablakot, amely a szélállóságot hivatott biztosítani. Erre kerülhetett rá a szürke EPS lap, takarva a szalagot is. Még nem végeztek teljesen, de már látszik, mekkora is lesz körbeszigetelve a ház!
Fotók: Haitzmann Ágnes | Green Press
Lezárandó ezt a komoly munkával teli hetet, megérkezett a telekre 18 tonna homok. Még nem jutott neki szerep, de már tudom, hogy csak egy kis cement meg víz kell hozzá, és esztrich beton formájában a padlófűtés csöveire kerül.


0 megjegyzés
Címkék: , , , , , ,
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)