Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel sorozatot indítottunk a Green Press Blogon 16 héttel ezelőtt. Két kislányt nevelő házaspár 2012. októberében építkezésbe kezdett Szombathelyen; közel passzívház minőségű, fokozottan energiatakarékos lakóház lesz az otthonuk. A kivitelezési folyamatról Haitzmann Ágnes, az egyik tulajdonos-építtető számol be hétről-hétre, fotókon is rögzítve a főbb munkafázisokat, szubjektív meglátásait is megosztva az olvasókkal. A sorozat 1-6. részében megismerhettük az építési telek sajátosságait, Ágnes beszámolt a talaj előkészítési, alapozási munkákról, a speciális energetikai számításokról. A kivitelezés a 7. héten 'lélektani fordulóponthoz' ért: felhúzták a válaszfalakat a munkások. A 11. héten elkészült a tetőszerkezet, a 12. héten - karácsonyra - a tetőcserepek is felkerültek a helyükre. A 15. héten válasz- és oromfalépítéssel folytatódott a munka. A 16. héten a rendkívüli téli időjárás - napokig tartó havazás és hófúvás - miatt lassabban haladt a munka.
16. hét
Emberpróbáló hét van mögöttünk, a telek közelébe sem jutottam napokig. Ahogy közeledett a hétvége, úgy szűkült be a mozgásterünk a hó miatt. Múlt vasárnap, ahogy legutóbb jeleztem, még szakértőkkel jártuk be a területet, de ez csak részben volt hasznos. Utóbb megállapítottam, hogy nagy hiba a szabadba szervezni olyan találkozót, főleg mínusz 2 fokos hidegben, amit lényegében fűtött szobában is megejthetnénk. A beszélgetés és a lábujjaink mozgatása is nehezünkre esett egy óra elteltével, nemhogy a tervrajz szorongatása. Ellenben ottlétünk alatt részesei lehettünk annak a pillanatnak, ahogy lágyan szállingózni kezd a hó. Eszünkbe sem jutott, hogy 6 napig nem fog elállni!
Hővisszanyerős szellőztető berendezés mellett is kell konyhai szagelszívó
A gépészmérnökkel véglegesítettünk majdnem mindent. Szívesen írnám, hogy mindent, de felmerült egy új szál, amivel egyelőre nem tudok mit kezdeni: a konyhai szagelszívó ügye.
Mindez idáig úgy hittem, hogy a szellőztető berendezés megoldja a szagproblémákat is, hiszen úgyis elszívja a konyhai levegőt, ám most más tapasztalatról hallottam. Passzívház meg légtömörség ide vagy oda, sok helyütt kiderült, hogy nem elég a szellőztető munkája, a lakók nem elégedettek, és beszereltetik a tűzhely fölé a szagelszívót, aminek a csövét bizony kivezetik a falon. Ez nyilván szentségtörés, de egy háznak élhetőnek kell lennie elsősorban, ezért aztán gondolkodóba estem. A témába máskülönben még nem ástam bele magam, de sort kell rá kerítenem hamarosan.
Rövid megbeszélésünk volt a villanyszerelővel is, de ő már végképp összefagyva talált minket, úgyhogy a dolog lényegi részét elnapoltuk. Vele nem sürgős a véglegesítés, ugyanis közölte, hogy amíg nincs ablak a házon, nem szívesen kezdik meg a munkát. Érthető.
Csiki-csuki, avagy az ideális ablakok kiválasztása nem is olyan könnyű
Márpedig ablak még egy darabig nem is lesz, a megrendelést ugyanis csak most, az előttünk álló hét elején tudjuk leadni. Siker, hogy legalább már leadjuk! Nagy nehezen kiizzadtuk magunkból a listát, de több dilemmánk is volt. Az egyik részben esztétikai kérdés: hol milyen osztás legyen az üvegen, egyáltalán legyen-e. Nem volt könnyű eldönteni, ugyanis annyira eltérő az egyes ablakok, ajtók oldalainak aránya, hogy ami az egyiknél működött és jól nézett volna ki, a másiknál egyszerűen nem megvalósítható. Kompromisszumos megoldásra jutottunk.
Az étkező és a terasz közötti üvegfal vízszintesen 4 mezőre lesz osztva, ennyiben eltér az összes többi felülettől, ám hogy a kapocs – és remélhetőleg a harmónia is – meglegyen, a déli oldalon lévő többi ablak sem marad csupasz, viszont csak legfelül választunk le egy mezőt. Ezen osztás néhány helyen konkrét előnnyel jár, és ez volt a másik dilemma: kettéválasztja az üvegfelületet, így egy ablakon belül megoldható a fix és a nyitható rész elhelyezése. Hol felül lesz egy kisebb bukóablak a nagy fix üvegtábla fölött, hol pedig a felső rész lesz fix, és az alsó, nagyobb a nyitható.
Az északi oldal ügye egyszerűbb, oda szűkebb, alacsonyabb ablakokat tervezett az építész, nincs rajtuk mit variálni. És még valami: a dió, amiben annyira biztos voltam, most már mahagóni!
Fagyos hangulat, avagy házmustra hóviharban
 |
| Fotók: Haitzmann Ágnes | Green Press |
Mentek a napok, és bár eleinte lehetetlen volt megközelíteni a telket, így a munka is szünetelt, később azért egy-két kisebb lépést haladtunk. Én ugyan egészen péntekig nem jártam a helyszínen, azt megtudtam, hogy befejeződött a padlástér falemezes beborítása. Elkészült a tető alját és a bejárat fölötti részt fedő lambériázott felület, és megkezdte a bádogos is az oromfalak tetejének befedését. Ezzel még lesz egy kis dolga, de ha végez, jöhet az ereszcsatorna is.
Velem pedig először fordult elő, hogy féltem az építkezésen, az épülő házban. Egész héten szakadt a hó, de pénteken még a viharos erejű szél is nehezítette az életet errefelé, nos, én ezen a napon próbáltam meg kijutni, mert csak ekkor volt rá időm. Mint a Deltában, 45 fokban előredőlve meneteltem a térdig érő hóban a ház felé, ahol még fotózni is alig tudtam, mert ázott a gép, és a látótávolság is kb. egy méter volt.
Gondoltam, körbenézek a házban, de rém kietlen volt minden, és még a széltől megtépázott nejlonok is rettentő félelmetes hangot adtak, csak úgy süvített a levegő. Fél perc ilyen körülmények között, és már elképzeltem, hogy átfázott, éhes kutyák bukkannak föl a nappali fala mögött, úgyhogy fogtam magam, és leléptem, mielőtt tényleg meglátok valakit vagy valamit.
A hó azóta elállt, de nem jósolok magamnak könnyebb hetet az előzőnél. Azért azt remélem, hogy a mostaninál barátságosabb környezet vár majd!
