Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! 42. rész - Egy éve költöztek be passzívház elvek szerint épült energiatakarékos házukba Ágiék - Íme, az első év tapasztalatai!

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel 2012. októberében sorozatot indítottunk a Green Press Blogon. Két kisgyermeket nevelő házaspár életébe tekinthettek be heti gyakorisággal az olvasók. A család építkezésbe kezdett Szombathelyen, közel passzívház minőségű, fokozottan energiatakarékos lakóház volt az álmuk. A kivitelezési folyamatról Haitzmann Ágnes, az egyik tulajdonos-építtető számolt be hétről-hétre,  fotókon is rögzítve a főbb munkafázisokat, s persze szubjektív meglátásait is megosztva az olvasókkal. Az utolsó bejegyzés 2013. októberében jelent meg Ágiék beköltöztek energiatakarékos házukba, így telt az első 4 hónap! címmel. Ági most ismét összegezte a tapasztalatokat a téli hónapokra (fűtésidényre) vonatkozóan.

42. rész

Tartozom még egy beszámolóval, ami az elmúlt tél tapasztalatait illeti. Egy-két hét választ el bennünket attól, hogy elmondhassuk: kereken egy éve lakunk a passzívház elvek szerint épült, fokozottan energiatakarékos házunkban, és amire oly sokan kíváncsiak, már látszik az is, mennyi gáz fogyott el ez idő alatt. Most úgy tűnik, őszig már biztosan nem kell bekapcsolnunk a fűtést, úgyhogy összegeztünk. 

Mögöttünk van egy gyönyörű, napsütéses ősz, ennek örültünk, és rögtön a szezon elején láttuk, hogy a dolog – a déli tájolás, a nagy ablakfelületek, a háromrétegű üvegek, a légtömör falazás és a szellőztető berendezés – jól működik. Fűtenünk nagyon sokáig nem kellett, és ha később hidegebbre is fordult az idő, reggelente beindult picit a kazán, de ahogy a nap kisütött, rögtön le is állt. Aztán volt egy viszonylag enyhe, de rendkívül borús, szürke tél, amikor sokáig napot sem láttunk, és hiába kímélt meg bennünket az idő a mínuszoktól, a fűtés bizony nap mint nap ment. Nem 24 órában persze, csak reggelente és néha délelőttönként, de mégiscsak ment. Ennyit tesz, ha nem süt a nap, legyen akárhány fok. 

A tavasz szeszélyes volt, mint mindig, bár sosem emlékszünk az előzőre, és meglepődünk rajta. Idén is szokatlannak tűnt, hogy márciusban pólóban festegettem a teraszon, májusban pedig újra elővettük a kabátokat, de aztán beleolvastam a blog tavalyi fejezeteibe, és rádöbbentem, hogy ez nem újdonság. Egyszer-kétszer még a fűtés is bekapcsolt. Aztán eljött az idő, hogy fűtésre már nem, csak melegvíz-előállításra használtuk a gázt, és számolni kezdtünk. Minden héten írtuk a gázóra állását, így könnyű volt összehasonlítani azokat a heteket, amikor fűtöttünk is, azokkal, amikor már csak meleg vizet használtunk. Már tényleg csak néhány hét hiányzik a beköltözés első évfordulójáig, tehát megbecsülhető, hogy mekkora az éves gázfogyasztásunk: ez kb. 680 köbméter lesz. 

A heti adatok összehasonlításából kiderült, hogy ebből durván 420 köbmétert használtunk el fűtésre, és 260 köbmétert vízmelegítésre. Az épület lakótere 108 négyzetméteres, ebből kiszámítható végül, hogy az egy négyzetméterre eső fűtésigény kWh-ban kifejezve 39. Egy passzívháznál ugye legfeljebb 15 a megengedett, egy átlagos, új építésű házban pedig 150 a megszokott. Innen nézve nem rossz.

Az építkezés közepe táján felkért szakember 32 kWh-s fűtésigényt jósolt a házra, igaz, állandó 20 fokra vetítve. Ettől mi eltértünk: eleinte, a fűtésszezon kezdetén 21 fokra állítottuk be a termosztátot, az előző lakásunkban tapasztaltakból kiindulva. Sok volt. Nem nagyon, de sok. A fűtés csak reggelenként kapcsolt be, épp csak egy kis időre, hiszen csak ekkor esett le a szobák hője 21 fok alá. A padlófűtés működni kezdett, a ház levegőjének hőmérséklete gyorsan nőtt, hamarosan újra elérte a 21 fokot, és ki is kapcsolt a kazán. Közben azonban a nap is kisütött – ez ősz végén volt így –, de a padló lassan hűlt ki, sokáig tartotta a meleget, és ez a nap sugaraival együtt már túlságosan bemelegítette a házat, ezért aztán pár hét után átállítottuk a termosztátot 20,5 fokra. Ez jobban bevált. A tapasztalatok alapján – és a rezsicsökkentést is figyelembe véve – kb. 50 ezer forintos fűtésköltséggel számolhatunk az első évben.

A fűtésszezonnak vége, nyakig vagyunk a hűtésszezonban, de klímánk nincsen. Most először teszteljük az alumínium zsaluziákat, amelyeket a déli homlokzat ablakaira és teraszajtóira szereltettünk fel. A beköltözés utáni hetekben még hiányoztak ezek az ablakokról, így a tavalyi nyarat nehéz volt átvészelni ennyi hatalmas déli üvegfelülettel, de ősszel felkerültek a helyükre a külső árnyékolók, és azóta legalább a kíváncsi szemektől megvédtek. A most beköszöntött forró nyár eldönti majd, hogy megérik-e az árukat. Néhány, 30 fokosnál melegebb nap után érezhető a hatásuk, már látszik, hogy a szobák viszonylag hűvösen tarthatóak velük, de egyenleget nyár végén vonunk ezzel kapcsolatban. A szakemberek szerint akár 6-8 fokkal is alacsonyabban tartható velük a ház levegője, mint a kinti hő, úgy legyen!

Ha egy évvel ezelőtt valami olyasmit írtam volna, hogy a gyerekek nehezen szoknak hozzá az új helyhez, visszasírják a korábbi lakásunkat, akad némi nehézség, vagy ez-az elmaradt, akkor azt gyorsan felejtsük is el, szépen kérem. Ez mind igaz volt, de már csak emlék. A ház egy meleg otthon lett, imádjuk, még a gyerekekkel is előfordul, hogy minden látszólagos apropó nélkül örömtáncot járnak, ami után kiderül, hogy csak azt akarják közölni: szeretnek itt lakni. A kert szép lett, a szomszédokkal szerencsénk van, és a napokban tényleg az utolsó szeg is a helyére kerül. Már ha eltekintünk a további, távolabbi terveinktől, mint amilyen mondjuk a napelem kiépítése.

Ma már tudom, hogy voltak néhányan, akik a blogot olvasva döntötték el, nagy fába vágják a fejszéjüket, és ha nem is passzívházat, de fokozottan energiatakarékos épületet álmodnak maguknak. 

Nekik, és mindenkinek, aki az új otthonát tervezi és építi, hasonló jókat kívánok. Járják be azt az utat, amin mi végigmentünk! Az első skiccektől kezdve, a számolgatáson, a gazdaságosság mérlegelésén, az anyagok válogatásának és beszerzéseinek állomásain át, a beköltözésig és a valódi otthon megteremtéséig. Járják be, mert érdemes.

Hollósi Szabolcs és Haitzmann Ágnes,
építtető-tulajdonosok

Tervező

Túl a mélyponton? Enyhe növekedés, még mindig rendkívül kevés lakás épül hazánkban

Elmozdult a mélypontról a lakásépítés - közölte a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) hétfőn az MTI-vel. Az idén az első három hónapban 1692 új lakás épült, 51 százalékkal több, mint egy évvel korábban, a kiadott lakásépítési engedélyek száma 1654 volt, ami 20 százalékos növekedés a 2013. január-márciusihoz képest. 

    A jelentés szerint az újlakásépítésen belül nőtt a vállalkozások által épített és az értékesítésre szánt lakások aránya, és emelkedett a többszintes, többlakásos épületek és a kisebb alapterületű lakások hányada.

    A használatbavételi engedélyt kapott lakások száma a növekedés ellenére továbbra is rendkívül alacsony, a válságot megelőző 2008-as év első negyedévi teljesítmény alig harmadát éri el. A kiadott építési engedélyek száma szintén kimozdult a holtpontról, de ez is csak a 2008. első negyedévi szint 18 százalékát teszi ki.

    A vizsgált időszakban Budapesten 529 új lakást vettek használatba, ami ugyan több mint kétszerese az egy évvel korábbinak, azonban még a 2012. évi szintnek is alatta marad, nem éri el a 2012 első negyedévi érték 70 százalékát. 

    A régiók közül az összes lakás több mint fele Közép-Magyarországon épült, ezen kívül csak Győr-Moson-Sopron megyében figyelhető meg számottevő lakásépítési tevékenység. Észak-Magyarországon és a Dél-Alföldön továbbra is csökkent a használatba vett lakások száma. 

    Az év első három hónapjában a kiadott új lakásépítési engedélyek száma közel azonos a használatba vett lakásokéval, az egy évvel korábbi alacsony bázishoz viszonyítva 20 százalékkal több, 1654 új engedélyt adtak ki, ami a 2008. első negyedévinek még az egyötödét sem teszi ki, a 2012-es év azonos időszakának adataitól pedig 23 százalékkal marad el. Csak Pest és Győr-Moson-Sopron megyében tervezik 300-nál több lakás építését.

    Az építtetői kör összetétele az egy évvel korábbihoz képest arányaiban eltolódott: a természetes személyek által épített lakások aránya 70-ről 56 százalékra csökkent, a vállalkozások által épített lakásoké pedig 29 százalékról 43 százalékra emelkedett. 

    Budapesten az összes lakás 83 százalékát vállalkozók építtették. A tárgyidőszakban mindössze 14 lakás épült önkormányzati megbízásból. 

    Az újonnan épült lakóépületek között 70 százalékról 53 százalékra csökkent az új családi házak aránya, ugyanakkor a többszintes, többlakásos épületeké pedig 24 százalékról 43 százalékra nőtt. A lakóparki lakások aránya 2 százalékra csökkent az egy évvel korábban 4 százalékról volt.

    A használatba vett lakások átlagos alapterülete 2014 első negyedévében a 99 négyzetméter volt, ez 13 négyzetméterrel kevesebb, mint korábban, ugyanis a 100 négyzetméternél nagyobb alapterületű lakások aránya 50-ről 39 százalékra csökkent.

    A vizsgált időszakban 287 lakás szűnt meg. 47 üdülőépületben 82 üdülőegységet építettek, és 63 üdülőépületben 100 üdülőegységre adtak ki építési engedélyt. A használatba vett üdülőegységek száma egy év alatt több mint másfélszeresére, az engedélyezetteké közel háromszorosára nőtt. Az új üdülők átlagos alapterülete 76 négyzetméter, csakúgy, mint egy évvel korábban.

    A kiadott új építési engedélyek alapján 924 lakóépület és 1145 nem lakóépület építését tervezik. A lakóépületek esetében ez 9, a nem lakóépületeknél 29 százalékos növekedést jelent. 

    A nem lakóépületek közül 58 százalékkal nőtt az ipari, 9 százalékkal a kereskedelmi épületekre kiadott engedélyek száma, ugyanakkor a mezőgazdasági épületekre kiadott engedélyeké 15 százalékkal csökkent. 

MTI

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! 39. rész - Minden jó, ha a vége jó, avagy a költözés előtti izgalmak - Talajvíz által nehezített gázcsőfektetés - Megérkezett a gázkazán, a melegvíz-tartály - Csempék, szaniterek, festés...alakul a lakótér

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel 2012. októberében sorozatot indítottunk a Green Press Blogon, ekkor kezdődött Szombathelyen annak az energiatakarékos (passzívházelveket alkalmazó) családi háznak az építése, melynek tervezési, előkészítési, kivitelezési folyamatáról Haitzmann Ágnes építtető, a leendő ház egyik tulajdonosa számol be hétről hétre. A sorozat által rengeteg hasznos információhoz jutnak az érdeklődők; szakemberek - tervezők, mérnökök, kivitelezők stb. - éppúgy, mint a laikus építtetők. Az építkezés a finiséhez érkezett, a kétgyermekes család a június végén tervezte a beköltözést, Ágnes e heti beszámolójából kiderül: sikerült-e tartani a határidőt.

39. hét

Kétnapos esővel indult az építkezés 39. hete. Csak hogy még izgalmasabb legyen a vége…

A gázcsöveknek megásott gödrökben magasan állt a víz, és a szerelők így pár napig hozzá sem tudtak kezdeni a munkához.

A telek, ahol a ház épül, egy agyagos területen áll, a földfelszín alatt egy méterrel vastag vízzáró réteg húzódik, ami nem engedi elszivárogni a vizet, így az mindenhol megáll, ahol nincs útja elfolyni. A hét közepén már kénytelenek voltunk szivattyúval kiemelni a vizet, hogy a gázcsövet elvihessék végre az új helyére. Az átvezetés megtörtént, de a végleges bekötésre várnunk kell, hála a hivatalos ügymenet bonyolultságának.

A házban eközben helyükre kerültek a beltéri ajtók, legalábbis a többségük. Már kilincs és üvegek nélkül is szépek voltak, de előbbieket egy-két nap múlva felszerelték az asztalosok. Az üveg egy kicsit később érkezik. Újra vendégünk volt a burkoló szakember, aki a beépített alsó konyhaszekrény fölé felrakta a csempéket, ismét csodásan. Sőt, segített kitalálni, hogyan fedjük a szagelszívó mögötti falfelületet, ami nem volt egyszerű, és maradt még egy kis rész a gépészeti helyiségben is, amivel dolga volt. A hét végére ő befejezte nálunk a munkát, egyelőre, mert a teraszburkolat lerakására egyszer majd még visszavárjuk.

Amint az ajtók a helyükön voltak, és a maradék csempézés is megvolt, felvonultak a festők, hogy újra átfessék a házat. Az első kör színein jócskán változtattam, jellegtelen, észrevehetetlen volt mind, pedig alapvetően szép tónusokat választottam. Vettem egy nagy levegőt, és másodszorra bátrabb voltam. Erőteljesebb, sötétebb árnyalatok kerültek most a falakra, szürkéskék, és a legtöbb helyen szürkésbarna, bár így is maradt pár helyiség, ahol a fehér volt a nyerő. Egyik-másik szín olyannyira szokatlan volt a festőbrigádnak, hogy egy kis próba után kérdőn néztek rám: biztosan ezt akarom? Tényleg? Megijesztettek ezzel, de vállaltam a dolgot, és ahogy haladtak, lassan teljesen megnyugodtam. Naná, hogy ezt akarom!

Szerelőink meghozták a gázkazánt, a gépészeti helyiség egyik sarkában helyezték el, és utat csináltak az ég felé a kéményének is. Alá került a melegvíz-tartály, és olyan, egyéb berendezések is jöttek vele, mint a kiegyenlítő tartály, valamint sok-sok méter cső. A gépészeti helyiségünk immár valóban komoly gépészeti jelleget kapott, túlságosan is. A mennyezeti csöveket egy gipszkarton álmennyezet takarja majd, de a szellőztető gép ajtajának ki kell hagyni a helyet.

Helyes kis villanykapcsolókat rendeltem, fehér színűeket, remekül mutatnak a színes falakon. Villanyszerelőink még az utolsó festés előtt betették mindenhová a szerelvényeket, de a kapcsolók, billentyűk, borítások csak most, a festés után kerültek fel. Közben megérkezett pár lámpa, és a fiúk elkezdték ezeket is felszerelni. A hét vége már azzal telt, hogy a szanitereket készítettük elő a beszerelésre. Így nyeri el lassacskán végleges formáját a ház, belülről.

Tisztán látszik, hogy a külső munkákkal nem készülünk el költözésig, de nem ez a fontos. Szép és otthonos belső vár minket, pár nap múlva…

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! 38. rész - Költözés előtt a család - napok kérdése, és lakhatóvá válik a ház - Alakul a konyha, elkezdődött a parkettázás, a teraszépítés, folytatódik a beltéri falfestés - Gázcsőfektetés a kertben

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel 2012. októberében sorozatot indítottunk a Green Press Blogon, ekkor kezdődött Szombathelyen annak az energiatakarékos (passzívházelveket alkalmazó) családi háznak az építése, melynek tervezési, előkészítési, kivitelezési folyamatáról Haitzmann Ágnes építtető, a leendő ház egyik tulajdonosa számol be hétről hétre. A sorozat által rengeteg hasznos információhoz jutnak az érdeklődők; szakemberek - tervezők, mérnökök, kivitelezők stb. - éppúgy, mint a laikus építtetők. A kétgyermekes család a június végén tervezi a beköltözést.

38. hét

Hogy miért nem vágunk centit? Nem is tudom. Ha jobban belegondolok, kihúzható fém mérőszalag mindig van nálam, de azt a textiles-műanyagos centit sehol sem találom. Pedig most vághatnánk! Bár már igen rövid lenne. Mindegy is, a lányok minden reggel megkérdezik – pedig nagyon pontosan tudják ők is -, hogy hány nap múlva költözünk. Most már várják. S hogy én? Nagyon, de… izgalmas lesz, maradjunk annyiban.

A múlt héten sokat dobott a közérzetemen, hogy bekerült a konyhaszekrény a helyére. Pontosabban csak az alsó fele, de lényegében majdnem ez lesz a teljes konyhaszekrény, mert a falra már csak pár polc megy. A „félmunka” oka az, hogy a fali csempézést csak akkor tudta elkezdeni a burkoló, amikor a konyhapult a helyén volt, el akartuk ugyanis kerülni, hogy vízzárót kelljen tenni a pult és a fal közé. Ezt csak így lehetett. A tény, hogy már van konyhabútorunk, más színben tünteti fel azóta a dolgokat. Nőtt a kontraszt, de sebaj! A bútor csodás, a gépek is jól mutatnak benne, remélhetőleg a működésükkel sem lesz gond.

Közben felvonult a parkettázó társaság, először hiába. Nagy műgonddal előkészültek a munkához, és várták a szállítmányt, amikor jött a hír: közúti baleset miatt vesztegelni kénytelen a kamion, amely a parkettánkat hozná. Embereink rosszkedvűen hazamentek, majd másnap elölről kezdődött minden. Már parkettával, szerencsére. Amikor először meglátogattam őket, meglepetésemre azt mondták, hogy másfél órája kezdtek, és ekkor már majdnem készen voltak két szobával. Maradt még kettő, amihez szintén nem kellett nekik sok idő. A padló szép lett, egyszerű, világos.

Hét közben a ház körül is nagy munkák kezdődtek, egy kisebb kotrógép jelent meg, amely a gázcsöveknek csinált helyet. Több árkot is kiásott, a házat gyakorlatilag megközelíthetetlenné tette, de erre sajnos szükség volt, a gázcsonk ugyanis rossz helyen volt eddig, s most, hogy sürget az idő, gondolni kellett erre is. Egyelőre gödrök vannak, új gázcső nincs, de a munkálatoknak most nem is kedvez a két napja tartó intenzív esőzés. Ami persze azzal is együtt jár, hogy a teleklátogatáshoz ismét gumicsizmába kell bújni.

A hét legvégén a teraszépítés is beindult. A kőművesek még a negyven fokos hőségben, tűző napon voltak kénytelenek kavicsot lapátolni a falazóelemekkel körberakott teraszra, de nem késlekedhettek, mert megrendeltük a betont, és a terepet elő kellett készíteni a további munkákra. Látszik már, hogy a telek felszínéből hogyan és mennyire emelkedik majd ki a terasz járószintje, egy padot és a limonádét már oda is tudom képzelni! Nem mellékes az sem, hogy röpke fél óra leforgása alatt két beszerzőhelyet megjártam, és kültéri járólapot választottam ide és a bejárathoz. Ha ugye sürget a határidő…

Fotók: Haitzmann Ágnes | Green Press

A beltéri ajtókról is szerettem volna már beszámolni ezen a héten, de az asztalosok csúsztak velük. Beépítésük a következő hét eseményei közé tartozik majd, igaz, az első tokokat – pár nap késéssel – leszállították, és a munkát azóta már megkezdték. Amint végeznek, újra felvonulnak a festők. Lesz dolga még a burkolónak is, be kell fejezni a gázbekötést, helyükre kerülnek a kapcsolók, és hét közepén jöhetnek a szaniterek. Ez a terv az előttünk álló hétre, hogy lakhatóvá váljon a ház. A mostani életünk már félig-meddig dobozokban várja az újrakezdést, és a dobozhegyek csak nőnek és nőnek!