Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel 2012. októberében sorozatot indítottunk a Green Press Blogon, ekkor kezdődött Szombathelyen annak az energiatakarékos (passzívházelveket alkalmazó) családi háznak az építése, melynek tervezési, előkészítési, kivitelezési folyamatáról Haitzmann Ágnes építtető, a leendő ház egyik tulajdonosa számol be hétről hétre. A sorozat által rengeteg hasznos információhoz jutnak az érdeklődők; szakemberek - tervezők, mérnökök, kivitelezők stb. - éppúgy, mint a laikus építtetők. Az építkezés a finiséhez érkezett, a kétgyermekes család a június végén tervezte a beköltözést, Ágnes e heti beszámolójából kiderül: sikerült-e tartani a határidőt.
39. hét
Kétnapos esővel indult az építkezés 39. hete. Csak hogy még
izgalmasabb legyen a vége…
A gázcsöveknek megásott gödrökben magasan állt a
víz, és a szerelők így pár napig hozzá sem tudtak kezdeni a munkához.
A telek,
ahol a ház épül, egy agyagos területen áll, a földfelszín alatt egy méterrel
vastag vízzáró réteg húzódik, ami nem engedi elszivárogni a vizet, így az
mindenhol megáll, ahol nincs útja elfolyni. A hét közepén már kénytelenek
voltunk szivattyúval kiemelni a vizet, hogy a gázcsövet elvihessék végre az új
helyére. Az átvezetés megtörtént, de a végleges bekötésre várnunk kell, hála a hivatalos
ügymenet bonyolultságának.
A házban eközben helyükre kerültek a beltéri ajtók,
legalábbis a többségük. Már kilincs és üvegek nélkül is szépek voltak, de
előbbieket egy-két nap múlva felszerelték az asztalosok. Az üveg egy kicsit
később érkezik. Újra vendégünk volt a burkoló szakember, aki a beépített alsó
konyhaszekrény fölé felrakta a csempéket, ismét csodásan. Sőt, segített
kitalálni, hogyan fedjük a szagelszívó mögötti falfelületet, ami nem volt
egyszerű, és maradt még egy kis rész a gépészeti helyiségben is, amivel dolga
volt. A hét végére ő befejezte nálunk a munkát, egyelőre, mert a teraszburkolat
lerakására egyszer majd még visszavárjuk.
Amint az ajtók a helyükön voltak, és a maradék csempézés is
megvolt, felvonultak a festők, hogy újra átfessék a házat. Az első kör színein
jócskán változtattam, jellegtelen, észrevehetetlen volt mind, pedig alapvetően
szép tónusokat választottam. Vettem egy nagy levegőt, és másodszorra bátrabb
voltam. Erőteljesebb, sötétebb árnyalatok kerültek most a falakra, szürkéskék,
és a legtöbb helyen szürkésbarna, bár így is maradt pár helyiség, ahol a fehér
volt a nyerő. Egyik-másik szín olyannyira szokatlan volt a festőbrigádnak, hogy
egy kis próba után kérdőn néztek rám: biztosan ezt akarom? Tényleg?
Megijesztettek ezzel, de vállaltam a dolgot, és ahogy haladtak, lassan teljesen
megnyugodtam. Naná, hogy ezt akarom!
Szerelőink meghozták a gázkazánt, a gépészeti helyiség egyik
sarkában helyezték el, és utat csináltak az ég felé a kéményének is. Alá került
a melegvíz-tartály, és olyan, egyéb berendezések is jöttek vele, mint a
kiegyenlítő tartály, valamint sok-sok méter cső. A gépészeti helyiségünk immár
valóban komoly gépészeti jelleget kapott, túlságosan is. A mennyezeti csöveket
egy gipszkarton álmennyezet takarja majd, de a szellőztető gép ajtajának ki
kell hagyni a helyet.
Helyes kis villanykapcsolókat rendeltem, fehér színűeket,
remekül mutatnak a színes falakon. Villanyszerelőink még az utolsó festés előtt
betették mindenhová a szerelvényeket, de a kapcsolók, billentyűk, borítások
csak most, a festés után kerültek fel. Közben megérkezett pár lámpa, és a fiúk
elkezdték ezeket is felszerelni. A hét vége már azzal telt, hogy a szanitereket
készítettük elő a beszerelésre. Így nyeri el lassacskán végleges formáját a
ház, belülről.
Tisztán látszik, hogy a külső munkákkal nem készülünk el
költözésig, de nem ez a fontos. Szép és otthonos belső vár minket, pár nap
múlva…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése