Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel 2012. októberében sorozatot indítottunk a Green Press Blogon. Két kisgyermeket nevelő házaspár életébe tekinthettek be heti gyakorisággal az olvasók. A család építkezésbe kezdett Szombathelyen, közel passzívház minőségű, fokozottan energiatakarékos lakóház volt az álmuk. A kivitelezési folyamatról Haitzmann Ágnes, az egyik tulajdonos-építtető számolt be hétről-hétre, fotókon is rögzítve a főbb munkafázisokat, s persze szubjektív meglátásait is megosztva az olvasókkal. Az utolsó bejegyzés 2013. októberében jelent meg Ágiék beköltöztek energiatakarékos házukba, így telt az első 4 hónap! címmel. Ági most ismét összegezte a tapasztalatokat a téli hónapokra (fűtésidényre) vonatkozóan.
42. rész
Tartozom még egy beszámolóval, ami az elmúlt tél tapasztalatait illeti. Egy-két hét választ el bennünket attól, hogy elmondhassuk: kereken egy éve lakunk a passzívház elvek szerint épült, fokozottan energiatakarékos házunkban, és amire oly sokan kíváncsiak, már látszik az is, mennyi gáz fogyott el ez idő alatt. Most úgy tűnik, őszig már biztosan nem kell bekapcsolnunk a fűtést, úgyhogy összegeztünk.
Mögöttünk van egy gyönyörű, napsütéses ősz, ennek örültünk, és rögtön a szezon elején láttuk, hogy a dolog – a déli tájolás, a nagy ablakfelületek, a háromrétegű üvegek, a légtömör falazás és a szellőztető berendezés – jól működik. Fűtenünk nagyon sokáig nem kellett, és ha később hidegebbre is fordult az idő, reggelente beindult picit a kazán, de ahogy a nap kisütött, rögtön le is állt. Aztán volt egy viszonylag enyhe, de rendkívül borús, szürke tél, amikor sokáig napot sem láttunk, és hiába kímélt meg bennünket az idő a mínuszoktól, a fűtés bizony nap mint nap ment. Nem 24 órában persze, csak reggelente és néha délelőttönként, de mégiscsak ment. Ennyit tesz, ha nem süt a nap, legyen akárhány fok.
A tavasz szeszélyes volt, mint mindig, bár sosem emlékszünk az előzőre, és meglepődünk rajta. Idén is szokatlannak tűnt, hogy márciusban pólóban festegettem a teraszon, májusban pedig újra elővettük a kabátokat, de aztán beleolvastam a blog tavalyi fejezeteibe, és rádöbbentem, hogy ez nem újdonság. Egyszer-kétszer még a fűtés is bekapcsolt. Aztán eljött az idő, hogy fűtésre már nem, csak melegvíz-előállításra használtuk a gázt, és számolni kezdtünk. Minden héten írtuk a gázóra állását, így könnyű volt összehasonlítani azokat a heteket, amikor fűtöttünk is, azokkal, amikor már csak meleg vizet használtunk. Már tényleg csak néhány hét hiányzik a beköltözés első évfordulójáig, tehát megbecsülhető, hogy mekkora az éves gázfogyasztásunk: ez kb. 680 köbméter lesz.
A heti adatok összehasonlításából kiderült, hogy ebből durván 420 köbmétert használtunk el fűtésre, és 260 köbmétert vízmelegítésre. Az épület lakótere 108 négyzetméteres, ebből kiszámítható végül, hogy az egy négyzetméterre eső fűtésigény kWh-ban kifejezve 39. Egy passzívháznál ugye legfeljebb 15 a megengedett, egy átlagos, új építésű házban pedig 150 a megszokott. Innen nézve nem rossz.
Az építkezés közepe táján felkért szakember 32 kWh-s fűtésigényt jósolt a házra, igaz, állandó 20 fokra vetítve. Ettől mi eltértünk: eleinte, a fűtésszezon kezdetén 21 fokra állítottuk be a termosztátot, az előző lakásunkban tapasztaltakból kiindulva. Sok volt. Nem nagyon, de sok. A fűtés csak reggelenként kapcsolt be, épp csak egy kis időre, hiszen csak ekkor esett le a szobák hője 21 fok alá. A padlófűtés működni kezdett, a ház levegőjének hőmérséklete gyorsan nőtt, hamarosan újra elérte a 21 fokot, és ki is kapcsolt a kazán. Közben azonban a nap is kisütött – ez ősz végén volt így –, de a padló lassan hűlt ki, sokáig tartotta a meleget, és ez a nap sugaraival együtt már túlságosan bemelegítette a házat, ezért aztán pár hét után átállítottuk a termosztátot 20,5 fokra. Ez jobban bevált. A tapasztalatok alapján – és a rezsicsökkentést is figyelembe véve – kb. 50 ezer forintos fűtésköltséggel számolhatunk az első évben.
A fűtésszezonnak vége, nyakig vagyunk a hűtésszezonban, de klímánk nincsen. Most először teszteljük az alumínium zsaluziákat, amelyeket a déli homlokzat ablakaira és teraszajtóira szereltettünk fel. A beköltözés utáni hetekben még hiányoztak ezek az ablakokról, így a tavalyi nyarat nehéz volt átvészelni ennyi hatalmas déli üvegfelülettel, de ősszel felkerültek a helyükre a külső árnyékolók, és azóta legalább a kíváncsi szemektől megvédtek. A most beköszöntött forró nyár eldönti majd, hogy megérik-e az árukat. Néhány, 30 fokosnál melegebb nap után érezhető a hatásuk, már látszik, hogy a szobák viszonylag hűvösen tarthatóak velük, de egyenleget nyár végén vonunk ezzel kapcsolatban. A szakemberek szerint akár 6-8 fokkal is alacsonyabban tartható velük a ház levegője, mint a kinti hő, úgy legyen!
Ha egy évvel ezelőtt valami olyasmit írtam volna, hogy a gyerekek nehezen szoknak hozzá az új helyhez, visszasírják a korábbi lakásunkat, akad némi nehézség, vagy ez-az elmaradt, akkor azt gyorsan felejtsük is el, szépen kérem. Ez mind igaz volt, de már csak emlék. A ház egy meleg otthon lett, imádjuk, még a gyerekekkel is előfordul, hogy minden látszólagos apropó nélkül örömtáncot járnak, ami után kiderül, hogy csak azt akarják közölni: szeretnek itt lakni. A kert szép lett, a szomszédokkal szerencsénk van, és a napokban tényleg az utolsó szeg is a helyére kerül. Már ha eltekintünk a további, távolabbi terveinktől, mint amilyen mondjuk a napelem kiépítése.
Ma már tudom, hogy voltak néhányan, akik a blogot olvasva döntötték el, nagy fába vágják a fejszéjüket, és ha nem is passzívházat, de fokozottan energiatakarékos épületet álmodnak maguknak.
Nekik, és mindenkinek, aki az új otthonát tervezi és építi, hasonló jókat kívánok. Járják be azt az utat, amin mi végigmentünk! Az első skiccektől kezdve, a számolgatáson, a gazdaságosság mérlegelésén, az anyagok válogatásának és beszerzéseinek állomásain át, a beköltözésig és a valódi otthon megteremtéséig. Járják be, mert érdemes.
 |
| Hollósi Szabolcs és Haitzmann Ágnes, építtető-tulajdonosok
Tervező
 |
