Perspektíva, nemcsak Európának - Exkluzív összeállítás a passzívház-szabvány megalkotójáról, a világ első passzívházának megépítőjéről

Beszélhetünk passzívházakról anélkül, hogy ne ismernénk a passzívház-szabvány megalkotóját? Természetesen, de a "kép" csak akkor lehet teljes, ha nemcsak a passzívház-technológiát, hanem a hosszú évek kutatómunkájával azt kidolgozó szaktekintélyt is bemutatjuk - következzék tehát a hiánypótló bejegyzés Wolfgang Feist professzorról!

Prof. Wolfgang Feist

Wolfgang Feist 1981-ben abszolválta fizikatanulmányait Tübingenben. 1981 és 1985 között a kasseli egyetem tudományos munkatársaként tevékenykedett, nevéhez fűződik az Energiatechnika továbbképző szak létrehozása. 1986-tól 1996-ig a darmsadti Institut Wohnen und Umwelt (IWU) tudományos munkatársaként kutató- és fejlesztőmunkát végzett az alacsony energiaszintű épületek vonatkozásában; a lundi egyetem épületszerkezeti intézetének vendégkutatójaként, továbbá a passzívház kutatási projekt felelős vezetőjeként is tevékenykedett. A kasseli egyetem építészet szakán a termikus épület szimulációval foglalkozott behatóbban. A darmstadti Passivhaus Institut alapítója (1996) és vezetője; a költséghatékony passzívházak munkacsoport, valamint a CEPHEUS európai demonstrációs projekt tudományos vezetője. 2001-ben elnyerte a Német Környezetvédelmi Díjat, 2003-ban Göteborg városának Nemzetközi Környezetdíjával jutalmazták tevékenységét.

Wolfgang Feist professzor az első, 2008-ban megrendezett hazai passzívház konferencián (melynek szervezésben a Green Press vezető munkatársai is közreműködtek) tartott előadásából közlünk részleteket.

Szomszédos bolygónknak, a Vénusznak - melyet hasonló méretei miatt a Föld testvérbolygójának is neveznek - van a legsűrűbb légköre a kőzetbolygók közül. A Vénusz légkörét 96,5 százalékban szén-dioxid alkotja, ebből következően a felszíni hőmérséklet 450 Celsius-fok. A bolygót kénsavfelhők borítják, gyakorlatilag folyékony kénsav hullik az égből.

Vénusz. Fotó: NASA

Energiamérleg-számítással megállapítható: ha a Vénusz légköre ugyanolyan összetételű lenne, mint a Földünké, a felszíni hőmérséklet nem lenne magasabb 30-40 Celsius-foknál. Mindez jól érzékelteti, hogy mi történik akkor, ha a klímahatású gázt, a szén-dioxidot (CO2) a légkörbe juttatjuk, illetve visszajuttatjuk. A szén, a kőolaj, a földgáz égetésével a légkör szén-dioxid tartalmát növeljük. A CO2-koncentráció mérhető; más-más értékek jellemzőek a nyári és a téli hónapokban.

A Földön jelenleg 0,037 százalékos a CO2-koncentráció, s az érték emelkedő tendenciát mutat. Mégpedig azért, mert a szén-dioxidot szénként kiemeljük a földkéregből, ahova a növényzet révén százmillió évek alatt került. A fosszilis energiahordozók felhasználása a múlt évszázad elejétől folyamatosan emelkedett. Elégetésükkel visszajuttatjuk a légkörbe, felerősítve az üvegházhatást. Az üvegházhatás következménye már ma is érzékelhető; már a közeli jövőben látni fogjuk, hogy a Sarkvidéki-tengerről nyáron teljesen eltűnik a jégtakaró.

A NASA kutatása rámutat, hogy az arktiszi jég gyorsabban olvad, mint ahogy gondoltuk – a ráta dekádonként 9 százalék. Az arktiszi hőmérséklet 10 évenként 1,2 Celsius-fokkal emelkedik.

Miért foglalkoztasson bennünket, hogy mi történik a Sarkvidéken? Valójában nem a Sarkvidéki-tenger az, amire fókuszálnék - ez csupán egy példa -, hanem a klimatikus viszonyokban bekövetkező változásokra, melyek veszélyesek az emberekre, a környezetre, és a gazdaságra is.

Illusztráció INNÉT 

A Nemzeti Energiaügynökség (International Energy Agency, IEA) előrejelzése szerint az energiafelhasználás az elkövetkezendő harminc évben további 50 százalékkal emelkedhet, amennyiben nem változtatunk alapvetően az energiagazdálkodási politikánkon.

Egy másik nemzetközi munkacsoport, az International Panel on Climate Change (IPCC) a beavatkozást sürgeti. Állásfoglalásuk szerint a következő húsz évben csökkenteni kell a fosszilis energiahordozók felhasználását; első lépésben legalábbis stabilizálni, majd azután visszaszorítani. 

A Nemzetközi Energiaügynökség rámutat: megfelelő beavatkozásokkal ténylegesen lehet javítani az energiahordozók felhasználásának hatékonyságát, így mintegy 20 százalékkal csökkenhető a szén-dioxid-kibocsátás. Ez azonban nem elég, jelentősen többet kell tenni ennél; a döntéshozók is kezdik felismerni ennek fontosságát. Andris Piebalgs, az energiapolitikáért felelős uniós biztos meghirdette az Európai Bizottság átfogó energiapolitikai stratégiáját, melyet Zöld Könyv formájában tett közzé. A terv meghatározza Európa pályáját az energiapolitikában, és ismerteti az Európai Bizottság javaslatát is, miszerint hosszú távon kell gondoskodni arról, hogy a lakóházak és egyéb épületek Európában közel nulla szén-dioxid-kibocsátásúak, illetve passzívházak legyenek.

A Zöld Könyv három célt jelöl meg az európai energiapolitika számára, amelyek csak közös erőfeszítésekkel érhetők el: fenntarthatóság, versenyképesség, biztonság.

Az épületek energiafogyasztásának visszaszorítása kiemelt cél, hiszen az energia több mint 40 százalékát az épületek használják fel. Szinte mindenütt elmondható Európában, hogy a hagyományos épületek fűtési energiafelhasználása kiemelkedően magas; az energiaszükséglet meghatározó része a fűtésre fordítódik. Milánóban ez éppúgy igaz, mint Oslóban, Moszkvában, vagy éppen Budapesten. A  "szokványos" lakóépületek átlagos energiafogyasztása jelenleg 200 kWh/m2 éves szinten. A fogyasztás mértékét a közelmúltban a korszerű építési technológiákkal sikerült ugyan valamelyest mérsékelni, az újonnan létesülő ingatlanok rendszerint már csak fele annyi energiát fogyasztanak, használnak fel, mint a régi épületek.

Az energiahatékony épületeké a jövő. A fotón az Egyesült Királyság elsők között minősített passzívháza látható

Az energiafogyasztás- és a CO2-visszaszorításában egyaránt kiváló eredmények érhetők el a passzívház-technológia révén. Mérések bizonyítják, hogy a passzívház-technológiával létesített ingatlanok energiafogyasztása 75 százalékkal, vagyis a negyedére csökkenthető a hagyományos építésű új épületek felhasználásához viszonyítva.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni az energiafogyasztás gazdasági vonatkozásait. Az energiaár fokozatosan emelkedett az elmúlt évtizedekben. Voltak és várhatók is jelentősebb áringadozások, az viszont biztosan állítható, hogy energia átlagos árnövekedése követi az eddigi tendenciát. A hagyományos energiahordozók magas költségvonzata is szükségessé teszi tehát, hogy az épületek energiaveszteségét csökkentsük.


Folytatás itt