Ki építette meg a világ első passzívházát? - Ki dolgozta ki a passzívház-szabványt? - Bemutatjuk Wolfgang Feist professzort

Beszélhetünk passzívházakról anélkül, hogy ne ismernénk a passzívház-szabvány megalkotóját? Természetesen, de a "kép" csak akkor lehet teljes, ha nemcsak a passzívház-technológiát, hanem a hosszú évek kutatómunkájával azt kidolgozó szaktekintélyt is bemutatjuk.

Wolfgang Feist professzor az első, 2008-ban megrendezett hazai passzívház konferencián (melynek szervezésben a Green Press vezető munkatársai is közreműködtek) tartott előadásából közlünk részleteket. A cikk első része ITT olvasható

A passzívházakban gyakorlatilag annyira alacsony az energiafelhasználás, hogy az energiaigény lokális energiaforrásból könnyedén fedezhető. A passzívház-technológia nemcsak új építésnél, hanem a meglévő épületállomány rekonstrukciója során is alkalmazható; passzívház-minőség tehát utólag is kialakítható. 

A Németországban megvalósult passzívház-minőségű épületfelújítások jó példával szolgálnak. Egy 1929-ben létesült, többszintes nürnbergi épületet 2002-ben korszerűsítettek. A rekonstrukciót megelőzően rendkívül magas - éves szinten 200 kWh/m2 - volt az épület fűtési energiafogyasztása. Miután hőszigetelték, kicserélték a nyílászárókat, és beépítették a hővisszanyerős szellőzőrendszert, az épület energiafogyasztása közel tizedére csökkent. A korábbi energiafelhasználás mértékét 13 százalékra sikerült visszaszorítani.

A külső falon jelentős hőveszteséget mértek felújítás előtt, az energia nagy része gyakorlatilag kihasználatlanul került a légkörbe. Az energiaveszteség pusztán a fal szigetelésével az eredeti töredékére csökkent; a többi szerkezetelem, a nyílászárók, illetve a hővisszanyerős szellőztető révén pedig drasztikus mértékben visszaesett az energiafogyasztás. Valóban működik tehát az elmélet: az energiafogyasztást a meglévő épületekben közel tizedére lehet csökkenteni a passzívház-technológiával.

Ha elvétve is, hazánkban is megvalósultak már passzívház-minőségű lakásfelújítások.
A fotón egy gödöllői társasházi lakás látható, rekonstrukció utáni állapotában. 
A felújításról ITT található információ. Fotó: Benécs József

Sokan általában azt szeretnék először megtudni, hogy mekkora nyereséget lehet elérni a külső falak utólagos hőszigetelésével? Kevesen közelítenek a veszteségoldalról, noha az is felvethető lenne: mekkora veszteség keletkezik, ha elmarad a szigetelés? Ebben az esetben nem keletkezik nyereség, ellenben a fokozott fűtési energiaigény egyre növeli a kiadásokat, végső soron a veszteséget. A hőszigetelés értékteremtő beruházás. Minél vastagabb szigetelőréteg kerül egy épületre, annál magasabb beruházási költséggel kell kalkulálni, ugyanakkor egyre többet és többet lehet megtakarítani az energiaköltségen.

Költséggörbén megjeleníthető a hőszigetelés gazdaságilag optimális tartománya; a hőszigetelés vastagsága ebben a tartományban 14-25 centiméter, az optimális U-érték hozzávetőlegesen 0,17 (W/m2/K).

Eddig a hőszigetelési lehetőségek alsó határán mozogtunk; azon kell lennünk, hogy eljussunk az energia-megtakarítási lehetőségek felső tartományába. Amikor új házat építünk, arról is döntünk, hogy az elkövetkezendő 50-100 évben mennyi energiát fogyaszt az épület. Amennyiben jelentős energia, illetve szén-dioxid kibocsátás takarítható meg hosszú távon, megéri a kezdeti többletráfordítás. Épület-felújítás esetén is lényeges, hogy a beavatkozás következményei hosszú ideig megfeleljenek a kívánalmaknak.

Régi épületek esetében gyakori probléma a penészképződés. Tudjuk, hol keletkezik penész: ahol hőhíd van, ahol hideg a felület. Ezeken az épületrészeken lecsapódik a nedvesség, ami a penészgomba növekedésének a legjobb alapja. Hogyan tudjuk a páraképződést megakadályozni? Megfelelő hőszigeteléssel! Gyakorlatilag mindenhol javítani kell a hőszigetelés minőségét, mindenhol magasabb hőmérsékletet kell elérni: a külső falakon, az éleken, és a szekrények mögött is. Jól hőszigetelt épületben nincs lecsapódó nedvesség, vagyis nem keletkezik penész - hőszigeteléssel tehát nemcsak energiát takarítunk meg, hanem a szerkezetek élettartalmát is növeljük.

Mi a helyzet az ablakokkal? Az ablakok minősége jelentősen javult az elmúlt években. A passzívházakban használatos háromszoros üvegezésű - nemesgázzal töltött - ablakok kiválóan hőszigetelnek,  ennek következtében a felületi hőmérséklet az ablakoknál is teljesen egyenletes, tehát itt sem csapódik le pára.

Nem szükséges nagyméretű ablakokat beépíteni egy passzívházba, de természetesen ez indokolt lehet, például ha vonzó a panoráma. Nagyméretű ablakok is beépíthetők kiváló minőségben. Az ablakok alatt nincs szükség fűtőkészülékre, hiszen a nyílászárók 19-20 Celsius-fokos felület hőmérsékletűek. Az ablaktok környékén mért hőmérséklet közelít a belső falak, illetve a bútorok hőmérsékletéhez, ami szintén kellemes hőérzetet biztosít.  Egyenletes sugárzó hőt érzünk anélkül is, hogy fűtőtestet tennénk az ablak közelébe. 

Mosonmagyaróvári passzívház. Látványterv: Boros Károly / Boros Passzívházépítő Kft.

A passzívházakban nagyon jó a hőérzet, amit korábban rengeteg fosszilis energiával - olaj, gáz elégetésével - tudtunk csak elérni. Ma már jól hőszigetelt, jó minőségű nyílászárókkal is elérhető ez a komfortérzet.

Egy passzívházban a szellőztetés is kardinális kérdés. A passzívházakba folyamatosan áramlik kintről a friss levegő, s a leginkább terhelt helyiségekből eltávozik az elhasznált levegő. A szellőztetésnek gyakorlatilag éppen ez a lényege: a friss levegő beérkezik, a használt levegő kiáramlik. A szellőztetőrendszerekbe beépíthető hővisszanyerő készülék. A hőcserélő körülbelül 30x30 centiméter átmérőjű, nem túl nagy berendezés; amelyben ventillátor mozgatja a levegőt. Gyakorlatilag 75-95 százalék közötti ezen berendezések hatásfoka, tehát az elhasznált levegő hőtartalmának döntő része visszanyerhető.

Németországban nemcsak lakóépületek, hanem irodaépületek is épültek már passzívház-minőségben; Ludwigshafenben a város egyik legnagyobb irodaháza létesült ily módon. A pályaudvar környéki, korábban meglehetősen rossz állapotú épület ma már passzívházként - stílszerűen a tartományi energiaminisztérium székhelyeként - működik. Régebben egy 60 kW teljesítményű kazánnal egy családi ház volt kifűthető, a passzívház-technológia révén viszont egy 60 kW-os kazánnal megoldható a hatalmas minisztérium fűtése.

Oktatási intézményeket, ipari létesítményeket, gyárcsarnokokat, s a műemlékvédelemmel együttműködve a védelem alatt lévő épületeket is átalakíthatjuk passzívházzá, társasházakat szintén. Németországban számos családi ház épült meg passzívház-minőségben. Nagyon jók a lakossági visszajelzések: kényelmes, kellemes passzívházban élni, mondják a lakók, s azt is örömmel konstatálják, hogy korszerű, a jövő követelményeit kielégítő házban laknak. Kívánom, hogy a világ minden polgára hasonló komfortot élvezhessen a közeli jövőben. Természetesen mindez nem jön magától, a technológiáról nem elég csak tudni, tenni is kell érte. Bízom abban, hogy minként Németországban, úgy Magyarországon is tevékeny szerepet vállalnak a célok elérésében a döntéshozók.