Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel sorozatot indítottunk a Green Press Blogon múlt ősszel. Két kislányt nevelő házaspár 2012. októberében építkezésbe kezdett Szombathelyen; közel passzívház minőségű, fokozottan energiatakarékos lakóház lesz az otthonuk. A kivitelezési folyamatról Haitzmann Ágnes, az egyik tulajdonos-építtető számol be hétről-hétre, fotókon is rögzítve a főbb munkafázisokat, szubjektív meglátásait is megosztva az olvasókkal. A sorozat 1-6. részében megismerhettük az építési telek sajátosságait, Ágnes beszámolt a talaj előkészítési, alapozási munkákról, a speciális energetikai számításokról. A kivitelezés a 7. héten 'lélektani fordulóponthoz' ért: felhúzták a válaszfalakat a munkások. A 11. héten elkészült a tetőszerkezet, a 12. héten - karácsonyra - a tetőcserepek is felkerültek a helyükre. A 15. héten válasz- és oromfalépítéssel folytatódott a kivitelezés. A 16-19. héten - a zord időjárás miatt - lassított tempóban haladtak a munkálatok. A 20. héten elkészültek a háromszoros üvegezésű nyílászárók. A kivitelezés a kiválóan hőszigetelő ablakok beépítésével és a villanyszerelési alapmunkákkal folytatódott a 21-22. héten.
23. hét
Ahhoz képest, hogy mennyire nyugodt és eseménytelen volt ez a hét az építkezés szempontjából, kész csoda, hogy épp az egyik legérdekesebb és legnyugtalanítóbb kérdést sikerült lezárnom. Sokakat érdekelt, ennek levélben is hangot adtak olvasóim, hogy hogyan fogok megküzdeni a konyhai szagokkal, amikor szigorúan tilos ilyen-olyan csövek miatt kivezető nyílást ütni a ház falán. Nos, nyílás nem lesz, szagleszívó viszont igen.
Az építkezés elején hosszú-hosszú hetekig fel sem merült bennem, hogy ezzel a témával foglalkozni kell. Időnként megütötte a fülemet egy-egy megjegyzés azzal kapcsolatban, hogy csövet kivezetni márpedig nem lehet, mégis úgy képzeltem, hogy nem olyan lényeges kérdés ez. Mi kivezetjük a csövet, és kész. Annak ellenére gondolkodtam így, hogy a mostani lakásunkban igen ritkán használom a szagelszívót, pontosabban a páraelszívót, ugyanis ilyenkor legfőképpen a párától igyekszem megszabadulni, nem is a szagoktól. Teljesen érthetetlen tehát, miért is ragaszkodtam volna én annyira a kivezetett verzióhoz. Pontosabban csak utólag érthető: fogalmam sem volt róla, hogy létezik másfajta elszívó.
 |
| A lakás lelke: a konyha, jelenlegi állapotában |
Az építészünk, akármikor csak szóba került a kérdés, határozottan tájékoztatott, hogy nem lehet kivezetni az elszívó levegőjét. Elmondta, hogy a szellőztetési tervben eleve úgy szerepel a konyha, hogy onnan óránként 40-60 köbméter levegőt kell elszívni, ha főzök, ha nem. Ez már egy lassú, de folyamatos frissülést eredményez. A konyha használatával töltött idő zömében tehát egyáltalán nincs szükség páraelszívóra.
Van megoldás pára- és szagelszívásra - aktív szénszűrős készülékek
A kérdés inkább csak olyan esetekben merül fel, amikor nagy intenzitással működik a tűzhely vagy extrém szagos étel fő. Biztosan nem mindennap. Szagelszívó tehát mégiscsak kell, de a levegőt nem fújhatjuk ki a szabadba, semmilyen komoly szigeteléssel rendelkező házban, passzívházban pedig pláne nem. Marad az aktív szénszűrős, keringetett levegős elszívó, aminek a létezéséről sem tudtam korábban. Ez típustól függően 300-400 köbméter levegőt képes elszívni és megszűrni óránként.
 |
| A passzívház-gépészet működési elve - Ágiék családi háza ugyan nem éri el a passzívház-minőséget, de az ablakok passzívház-minőségűek és hővisszanyerős szellőztető berendezés is lesz az épületben |
Ilyen információkkal magamban igencsak meglepett, amikor egy pár héttel ezelőtti, gépészeti témájú bejáráson azzal a véleménnyel találkoztam, miszerint több passzívházlakó panaszkodik a ráerőltetett megoldásra, azaz a belső keringetésű szagleszívóra. Elkezdett foglalkoztatni a kérdés, utánaolvastam, és még a konyhabútor stúdió szakemberét is kikérdeztem a dologról, majd összeraktam magamban a hallottakat-olvasottakat.
Megtudtam, hogy az aktív szénszűrős készülék átlagban 30 százalékkal teljesít rosszabbul, mint a kivezetős. Hozzá kell tenni azonban, hogy a kürtős-kivezetős is veszít a maga 100 százalékából akkor, ha két-három méteres cső köti össze a külvilággal. Ilyenkor 10-15 százalékkal alacsonyabb a teljesítmény, mint közvetlen kivezetésnél.
Nos, a mostani lakásunkban kb. 4 méternyi cső van a készülék és a szabad levegő között, tehát valójában nem is tudhatom, milyen a maximális teljesítmény. Ehhez képest már nem tűnik nagy visszalépésnek, ha egy belső keringetésű típust veszek, és abból is mondjuk egy jó minőségűt, amely alacsony, halk fokozaton is erőteljesen szívja el a párás-szagos levegőt. Ha pedig egy széles fajtát választok, amely nemcsak lefedi a főzőlap szélességét, hanem túl is lóg, akkor már mindent megtettem, amit egy ilyen házban meg lehet tenni.
Elvetettem azt a B verziót, ami egy ideig a fejemben motoszkált, miszerint a kivezető lyukat megcsináljuk, de lezárjuk, begletteljük, és ha baj van, használatba vesszük. Eldöntöttem, hogy nem teszem értelmetlenné azt a sok küzdelmet, amit a kellő légtömörség érdekében tettünk. A szellőztetés sem működhetne hatékonyan így, a ház teljes koncepciója inogna meg. Nem volt könnyű, de bizony tanulnom kell még ezt a szemléletet, ezt az összetettséget.
Szeretek főzni, sokat is főzök, mégsem indítom be a szagleszívót hetente egynél gyakrabban. Egyszerűen nincs rá szükség. Egy szellőztető berendezéssel ellátott házban talán még kevésbé lesz rá szükség. Egy félelmem van: bár csak egy-két havonta kerül az asztalra, de nagyon szeretjük a bundás kenyeret! Hogy azzal elbír-e egy szénszűrős készülék, majd kiderül!
