Az Év Háza 2012-ben - Pécsi vendégház, korszellemhez igazítva - Időtállóság, természetközeliség, fenntarthatóság

Ötödik alkalommal választottak Év Házát - megvalósult családi házakkal lehetett pályázni. Idén 35 házat neveztek be, ami rekordot jelent. A beküldött családi házakat Ybl-díjas építészekből, építész szakmai szervezetek vezetőiből álló kuratórium véleményezte. 

Az eredményhirdetésre és a díjátadó ünnepségre 2012. október 1-jén, az építészet világnapján került sor a BM Duna Palota Széchenyi-termében. A kuratórium döntése értelmében az Év Háza 2012-ben Ásztai Bálint és Kovács Csaba építészek közös tervezésű pécsi vendégháza. A pécsi hegyoldalban kialakított épület tervezésekor kiemelt szempont volt az időtállóság, valamint a természetközeliség érzékeltetése, az építészek tekintettel voltak a korszellemre és a fenntarthatóság szempontjait is szem előtt tartották - a derül ki a pályázati anyagból. 

A tervezői ismertető:

Az épület egy villa társaságában egy közel 5000 négyzetméteres lejtős, panorámás telken fekszik, egy fenyves erdő közepén. A megbízás egy jelentősebb méretű villaépület és egy hozzátartozó kisebb léptékű vendégek számára megformált épület megtervezéséről szólt. 

A tervezés elején a megrendelőnek – és nekünk is - a legfontosabb az időtállóság és természetközeliség megtalálása volt, mindamellett, hogy a mai korszellemnek megfelelő épületegyüttes szülessen. Az is fontos szempont volt, hogy az épületegyüttes műszaki-technikai megoldásai segítsék a hosszú távú fenntarthatóságot. 

A komfortos és elegáns épületegyüttes úgy szolgálja lakóinak otthonos kényelmét, hogy közben igényes életvitelük reprezentatív keretét is megadja, és ehhez természetesen a vendégház is nagyban hozzájárul: a megbízó széles körű nemzetközi partnerkapcsolattal rendelkezik, a különböző hazai és külföldi vendégei “egymásnak adják a kilincset”. Így merült fel az az igény, hogy a villaépületben elhelyezett vendéglakosztályon felül egy külön kisebb lakóépület is megépüljön. A vendégháznak jelenleg a megrendelő édesanyja a lakója.

A terület környékére jellemző erdős vidék az épületek külső megjelenését nagymértékben meghatározza.

Az épületegyüttest a homlokzatain alkalmazott rusztikus verde serpentino terméskő burkolat, a szabályos fűrészelt süttői keménymészkő burkolat és a nagy üvegfelületek harmóniája, valamint tagolt térszervezése és tömegképzése teszi természet-közelivé. 

A főépület környezetbe való szerves integrálódását az alacsony homlokzati magasságú, lapostetős, természetbe nyúló teraszokkal és épületrészekkel tagolt, nagy üvegfelületekkel megnyitott attraktív tömegképzés segíti elő. A magas fák lombkoronaszintje alá kiálló teraszok, illetve az épületek belsőbb részeibe is benyúló külső terek változatos játéka adja az épített környezet és a természet sajátos összefonódását. A vendégház ennek az építészeti gondolkodásmódnak a kisebb léptékhez igazodó mértéktartó megoldásaival készült.  
Az építtető igénye az épületegyüttessel szemben elsődlegesen az, hogy a vendégek számára jó minőségű, igényes, reprezentatív terek álljanak rendelkezésül. Az épület alapvető karaktere a természet-közeliség. Helyenként az épületek teraszai lógnak bele a természetbe, máshol pedig a természet egy-egy darabját öleli körbe az épület. 

A vendégház esetén is igyekeztünk minél több fenyőt megőrizni, így született meg a teraszon a pergolák között áthatoló fa is. A belső elrendezés a nagyház áramló teres struktúráit követi, így az előtérből az egy légterű nappali-étkező konyhába lépünk. A keleti oldalon található a háló, melyhez gardrób és fürdőszoba csatlakozik.   Az épület külső karakterét alapvetően a természeti adottságok határozzák meg. A tervezés folyamata során szem előtt tartottuk a meglévő környezet erdős-parkerdős jellegét, illetve a terület domborzati adottságait. A kortárs építészeti gondolkodás mellett Frank Loyd Wright és Mies van der Rohe építészete inspirálta a koncepció alakítását.  Az épület a lejtős terephez teraszokkal illeszkedik. A teraszok és a falak anyaga ugyanazzal a mészkőburkolattal készül olyan hangulatot kölcsönözve így az épületnek, mintha egyetlen nagy anyagot bontanánk meg és hajtogatnánk rá a belső és a külső terek együttesére. A lejtő felőli oldalon a támfalszerűen alakított, verde serpentínóval burkolt épületrész biztosítja a felül lebegő mészkővel burkolt tömegek artikulált terepkapcsolatát.  Az épület külső nyílászárói porszórt alumínium anyagúak. A funkcionálisan nem hasznosítható tetőfelületeken kavicsterítés létesült.

Ásztai Bálint, Kovács Csaba építészek (forrás: http://stoastudio.com)

Az Év Háza képekben

ArchDaily - Building of the year 2010

Az ArchDaily szakportál építészkörökben a leglátogatottabb weboldal a világon,

legalábbis így mutatja be magát az online médium. Kétségtelenül jó a kezdeményezésük:

naponta más és más épületet ismertetnek fotókkal, tervrajzokkal, egyszer közhelyes,

másszor nehezen értelmezhető műleírás-adaptációkkal; a világ kortárs építészeti "megnyilvánulásaiból" merítenek.

Ez jó visszacsatolás a szakmának, lehet fanyalogni, ájuldozni - tetszés, habitus szerint -, s hogy szépen fogalmazzunk: megvalósult ötleteket saját tervezőasztalon továbbgondolni. 

Bámulatra méltó, ahogy ez a fiatal, 2008. óta létező építészeti portál kinőtte magát.

2009-ben hirdették meg először a Building of the Year versenyt (egyik támogatójuk az ArchiCad-es Graphisoft - magyar sikercég).  (Itt láthatók a 2009-es verseny díjazottjai.)

Tavaly közel 30 ezer olvasó adta le szavazatát a 4 hetes voksidő során, megmutatkozhatott a közízlés (tegyük fel, hogy a szavazatokat nem manipulálták).

A magyar vonatkozás miatt az ipari épület kategória győztesét emeljük ki.

Fotók: Batár Zsolt

A badacsonytomaji Laposa Pincészet díjnyertes tervét 
(Bazaltbor Badacsony Kft.) az Építészfórum részletesen bemutatta. Érdemes elolvasni a kommentárokat is.

Ha a pincészetről "lefejtjük" a csodaszép Balaton-felvidéki környezetet (a szomszédságban kiterjedt Nemzeti Park), mit látunk? Egy arányos, szolidan formált épületegyüttest, mondhatni, "semmi komoly". Ha a kispiricsi falu végén állna, nem számíthatott volna a Building of the Year címre. De minthogy az épületet "alapjaitól" nem lehet elválasztani - a környezettel együtt kell, megszülessen -,  a pincészet tervezőinek épp az irigylésre méltó táj vált cinkosává, a tájjal, környezettel kellett "megegyezniük" (meg a helyi rendezési tervvel). A kritikusok szerint a pincészet tájidegen, volt, aki messziről plexi sörsátornak nézte! Ilyen alapon minden tájidegen, amit ember növeszt ki a tájból, s nem az anyaföld magából.


A részletfotón kőbe vésett szőlőindák tekeregnek; ez a szokványosnak nem nevezhető mű alkotás többeknél kiverte a biztosítékot. Kikérik maguknak a tapintatlan beavatkozást. Pedig az ornamentika ilyetén alkalmazása számomra lehengerlő: kifinomult, nem hivalkodó, a "funkció" előtt tiszteleg. Persze biztosan meg lehetett volna várni, amíg az IGAZI szőlőindák vadul elburjánzanak a homlokzaton, s művészi rendezetlenségükben maguk alá gyűrik az épületeket.