Zéróenergiás passzívház és aktív szolárház Ausztriából. Szekér László, minősített passzívháztervező építészmérnök, a PAOSZ (Passzívházépítők Országos Szövetsége) elnökének összeállítása.
A bécsi építész, Martin Rührnschopf tervei alapján az Alsó-Ausztriai Marcheggben épített Montessori Campus két azonos nagyságú és
formájú, valamint kiválóan hőszigetelt és délre tájolt épülettömegből áll - az
épületegyüttes későbbikben még kiegészül más épületekkel.
A különbség az
alkalmazott építőanyagokban és az energiaellátás módjában rejlik, emiatt az
egyik inkább egy klasszikus passzívház, hőszivattyúval, a másik pedig inkább
egy passzívházként leszigetelt aktív szolárház, napkollektorokkal, beton és
tégla hőtárolóval és kiegészítő biomassza fűtéssel.
Az öt-tíz éves korosztályú
gyerekek számára épült magániskola első üteme 2009-2010-ben valósult meg.
Mindkét épületszárny a passzívház követelményeknek megfelelően hőszigetelt, de
míg a 2009-ben épült 1. modul favázas könnyűszerkezettel épült, melyet
levegő-vizes hőszivattyú lát el hőenergiával, a másik épületszárny (2. modul,
melyet 2010-ben fejeztek be) nehéz téglafalakkal és felületfűtéssel ellátott
betonalappal épült.
A tetőn elhelyezett 40 négyzetméternyi napkollektor a napsütéses időben
megtermelt hőenergiát az alaplemezbe és a falakba tárolja be, ahonnan
fokozatosan visszanyerik a hőt a fűtési szezonban a vasbeton alaplemez és a
téglafalak közvetítésével, melyek kiválóan el tudják tárolni a hőenergiát.
Borús és hideg időben a kiegészítő hőenergiát egy 6 kW kapacitású pellet
tüzeléses kandallóval biztosítják, melyet az épület közepén helyeztek el.
A
fűtött földszinti alapterület 200 négyzetméter, a szoláris arány 85%.
Az építész egyik
célja volt a két különböző kialakítással, hogy összehasonlítsa a két eltérő
megoldást. Mint azt a 2012-es Green Press által szervezett Passzívházak ésEnergiahatékony Épületek konferencián az építész személyesen is elmondta,
lényegében hasonló eredményekkel működik a két épület: mindkettő zéróenergiás
háznak tekinthető, mivel saját maga állítja elő azt az minimális energiát,
amelyre szüksége van a működéshez.
Ebből azt a következtetést szűrhetjük le,
hogy valóban a hőszigetelés minősége, a hőhídmentesség, a hővisszanyerős
szellőzés, a tájolás és a szoláris nyereség az, ami számít, a hőtároló tömeg, illetve az energiaellátás módja nem játszik lényeges szerepet, a kiegészítő
energiaigény mindkét esetben hasonlóan csekély mértékű.
 |
| Fotók: www.ruehrnschopf.at |
Az egyik épületnél napenergiával meghajtott hőszivattyú, elektromos áram termeléssel, hálózati
visszatáplálással high-tech megoldást alkalmaztak. A másik épület esetében napenergiával
meghajtott, napkollektoros, hőenergiát termelő, azt szezonálisan eltároló, valamint kiegészítő biomassza fűtést alkalmaztak, ami a hőenergia ellátást tekintve konvencionális low-tech megoldás.
A low-tech és a high-tech tehát
ilyen értelemben egyenértékű, mindkettővel hasonló eredményt lehet elérni, ráadásul
szinte azonos költségek mellett. Mindkét "iskola doboz" maximálisan hasznosítja
a természetes fényt, mindkettőn extenzív zöldtető van, és hasznosítják az esővizet
is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése