A fenntarthatóság mérhetősége - Beszámoló a DGNB workshopról II.

Mit is nevezünk fenntartható építésnek? Hogyan mérhetjük ennek kritériumait? Ezekre a kérdésekre adott választ a 2011. szeptember 8-án a FUGA Budapesti Építészeti Központban megrendezett workshop, ahol a DGNB bemutatása mellett három magyar építész, illetve designer előadását is meghallgathatták az érdeklődők. Tudósításunk I. része ITT OLVASHATÓ.

Ertsey Attila építész, a Magyar Építész Kamara alelnöke, a HuGBC alapító tagja a települések szintjén vizsgálta meg a fenntarthatóság fogalmát. Bevezetőjében korunk problémái között felsorolta a klímaváltozást, az ivóvíz felértékelődését és drágulását, az adósságválságot, az ingatlanpiac összeomlását és a banki finanszírozás elégtelenségét. Mint kifejtette: a kőolaj-kitermelés a csúcson van, a jövőre tehát a csökkenő tendencia lesz jellemző. Ebből adódóan energiaszegénység várható, aminek következtében 5-10 éven belül összeomolhat az élelmiszer-szállítás is, így a helyi mezőgazdasági termelés előtérbe fog kerülni.

            Az energiaválság megújuló energiákkal megoldható lenne, bár a magyar akadémikusi köröknek az a meggyőződése, hogy az ország szükségleteinek csupán 30 százaléka lenne belőlük fedezhető, valójában ötszörös mennyiség áll rendelkezésre, ahogy azt a Dörögdi medencére és az Alpokalja kistérségre elvégzett vizsgálatok kimutatták. A paksi atomerőmű fejlesztése, mint alternatíva az előadó szerint elhibázott lépés lenne, mivel a napenergia ára folyamatosan csökken és így az atomenergia rövid időn belül versenyhátrányba kerül.

            A települések fenntarthatóságához a városellátó övezetek rehabilitására lenne szükség, az országos energiastratégiát nagyerőművek helyett decentralizált, smart grid rendszerre kellene átállítani, több ezer kiserőművel, kihasználva a termálvízben rejlő lehetőségeinket is. Közpénzből csak fenntartható épületeket lenne szabad létrehozni. 

Autonóm ház. Az infografikán összesített kalkuláció 2009-es adatokat tükröz. FORRÁS

             Az Ertsey által kidolgozott autonóm ház koncepciót több kiállításon is bemutatták, a gyakorlati megvalósítása sem elérhetetlen, egy 130 négyzetméteres épületnél 6 millió forintos többletköltséget jelent, ami a Zöld Beruházási Rendszer által nyújtott támogatásból éppen finanszírozható. A budapesti régi belvárosi házak és a lakótelepi panelek is fenntarthatóvá tehetők, az előbbit egy tanulmány bizonyítja, az utóbbit az a három újpalotai pontház, amelyek közül az elsőt a napokban fogják átadni, passzívházzá alakítva. Martonvásár és Ercsi fenntarthatósági stratégiája most készül és Ócsára is kidolgoztak javaslatokat.

Fenntartó kultúrára lenne szükségünk

Zalavári József DLA formatervező, szobrász a kisebb léptékek, a design felé bővítette a rendezvény alapvetően építészeti témakörét. A fenntartható helyett a hallgatóság figyelmét a fenntartó, illetve önfenntartó fogalmára hívta fel, olyan kultúrára van szükségünk, amely fenntart minket – hangsúlyozta.

            Az ökológia az élő organizmusok és a természet, valamint a nem természeti környezetük közti kölcsönös viszony – ahogy ezt a tudományág atyja, Ernst Haeckel megfogalmazta. Vagyis az ökológia a viszonylatokról szól. Az evolúciót és a designt sokszor hasonló erők mozgatják: ahogy a zsiráfok nyaka egy véletlen genetikai mutáció után a hímek egymás közti harcában előnyben lévő egyedek révén nőtt egyre hosszabbra, úgy a felhőkarcolók egyre nagyobb magasságát sem indokolja más, minthogy túltegyenek az elődjeiken.

            A dizájnnak is megvan a maga evolúciója, egy széknek például van egy őstípusa, ebből mint egy evolúciós családfa nőnek ki a különböző formák, a tervezők munkái egymásra épülnek. Az öko-designra jó példa az is, ahogy Charles Eames Lounge Chair-jét ma egy kicsit nagyobb méretben és rózsafa helyett tölgyfából gyártják, ezzel biztosítva a továbbélését és egyben a gyártó fennmaradását. 

Charles Eames Lounge Chair

 

            Nem kellene a nyugatról jövő szakmai nyomásnak engednünk, megvannak a saját formatervezési értékeink, amilyen például a kotyogó kávéfőző vagy az a régi, asztalosipari szakkönyvben is szereplő széktípus, amitől egy legújabb Philippe Starck modell sem sokban különbözik. A high-techre a magyar ipar tényleg nem alkalmas, de ez nem jelenti azt, hogy semmit se csináljunk. Előadása zárásaként Zalavári József saját tervezésű utasvárókat és ülőpadokat mutatott be.

Hosszú távon csak az együttműködésre épülő stratégia lehet nyertes

Janesch Péter DLA építész több korábbi munkáját is bemutatta, így a Perbálra, Karácsony Tamással közösen tervezett sérült gyermekek otthonát, a 2004-es velencei biennálé terveit és a Riverbank Landing projektet, amely a budapesti rakpartok rendbetételét szolgálta volna. A kormányzati negyed első díjas pályaműve is az ő nevéhez fűződik, ennek továbbfejlesztett, a környező városrészekre is kiterjesztett változata elnyerte a Holcim Awards európai aranyérmét.

Füstbe ment terv.  Janesch Péter tervezőcsapata által a Nyugati pályaudvar mögötti területre megálmodott kormányzati negyed

2005-től Janáky Péterrel egy Guard Houses elnevezésű őrségi munkán dolgoznak, ahol vendégházak, rendezvénytermek szolgálják majd a hétköznapi életből való kiszakadást, az együttlétet, együttgondolkodást.

Többek között a Riverbank Landing projekt sikertelensége Janesch figyelmét – ahogy elmondta – az építészet társadalmi környezetére terelte. Tapasztalatai szerint nem elsősorban a résztvevők rosszindulata vagy ellenérdekeltsége az oka a kudarcoknak, válságoknak, hanem ez valamiképpen a működési rendszer sajátossága. A jelenlegi helyzet a must és a bor közötti átmeneti állapothoz hasonlítható, amikor a szőlő leve éppen élvezhetetlen és nem túl vonzó állapotban van.

Mindezek következtében az építészeti tevékenységét felfüggesztette, kilépett a kamarából, nincs tervezői jogosultsága, jelenleg elméleti problémákkal foglalkozik. A pillanatnyi hazai társadalmi és szakmai helyzetet jól leírhatónak találja a matematika, a játékelmélet nyelvén, meglátása szerint – Martin Nowaknak, a Harward Egyetem professzorának ez évben Supercooperators címen, az emberi viselkedés matematikájával foglalkozó könyvére hivatkozva - egy olyan szituációban vagyunk, ahol a résztvevők a döntéseikben a rövid távon racionálisnak tűnő, az önérdekeket védő utat választják, ezzel elveszítve a hosszú távon nyertes, együttműködésre épülő stratégia lehetőségét.

A DGNB workshop KÉPEKBEN