Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! 28. rész - A simító vakolás, vízzárás is letudva - Kezdődhet a vízvezeték-szerelés, időszerű a szanitermustra - Kerttervezés: virágok, gyeptégla, örökzöldek

Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel 2012. októberében sorozatot indítottunk a Green Press Blogon. Fél éve kezdődött Szombathelyen annak az energiatakarékos (passzívházelveket alkalmazó) családi háznak az építése, melynek tervezési, előkészítési, kivitelezési folyamatáról Haitzmann Ágnes építtető, a leendő ház egyik tulajdonosa számol be hétről hétre. A sorozat által rengeteg hasznos információhoz jutnak az érdeklődők; szakemberek - tervezők, mérnökök, kivitelezők stb. - éppúgy, mint a 'laikus' építtetők. A kétgyermekes család a negyvenedik héten tervezi a beköltözést, addigra kell megszületnie az új otthonuknak.

28. hét

Lakótelepi lány lévén nehéz dolgom van, amikor a növénylistán kell gondolkodnom a leendő kertünkhöz, de komolyan mondom, nagyon igyekszem! Listánál ugyan még nem tartok, ám határozottan kijelenthetem, hogy az ismerkedési fázisban már jócskán benne vagyok. Egyre inkább lázba hoz bennünket, hogy saját kertünk lesz, és intenzíven foglalkoztat a kérdés, hogy oda hogyan is fogunk növényzetet varázsolni nyár közepére…

Az építkezés során már sok-sok szakemberrel összehozott bennünket a sors. A kerttervezés és -építés mint téma, kicsit más, mint az eddigiek, mondhatnám, külön extra, így a „felelőse” sem átlagos: egy igen kreatív és nem mellékesen nagy tudású szakértő, Both Gyula. Ő az egyik legnagyobb hírű szombathelyi kertépítő cég ágazatvezetője, aki a telkünkön tartott terepszemle után nem volt rest terepjárójával szafaritúrára vinni az óriási, 240 hektáros kertészet táblái közé. 

A múlt heti gyönyörű, napsütéses délutánon épp odaérkezésemkor eredt el az eső, így az autós növénymustrát úgy ejtettük meg, hogy az amúgy is jócskán felázott talajt ismét eső áztatta. A beültetett területek közötti földutakon munkagépeknek való körülmények uralkodtak, egy borzasztóan sáros szakaszon ez végképp bebizonyosodott. Kicsi és nagy, élénk színű örökzöldek, bokrok, cserjék, kissé még kopasz fák, sövénynek és szoliternek valók között járva egyszer csak beragadt a terepjáró kereke. Hosszas próbálkozás után ugyan „kitapostunk” magunknak egy pár méteres szakaszt, amin előre és hátra tudtunk pörögni, de az előttünk tornyosuló sárhegy egyre csak nőtt, így valóban egy munkagép jelentette a megoldást.

Odahívtuk az egyik, terepen lévő, kötéllel felszerelkezett járművet, és a kertészet munkásai kimentettek bennünket. 

Közben persze lelkesen tekintgettem jobbra-balra, és hallgattam a tudnivalókat: ez itt szúrós, gyerekek közelébe nem javasolt. Az csodás kis fa lesz, könnyű gondozni, igazi dísznövény. Emitt bogyós cserjék vannak, tilos, na, amaz pedig sövénynek jó lenne, két év alatt összenő. Ötféle árnyalatban van, melyik tetszene? 

Igazán élveztem a szemlét, és annak ellenére, hogy szinte semmit sem jegyeztem meg, egy biztos: szerelembe estem azokkal a kócos kis törpe örökzöldekkel, amikről tudom, hogy kellenek! 

Kertész szakértőnk megnyugtatott, hogy egy alapos tereprendezés – a telek hátsófelében vízszintes lesz a terület, a ház közelében pedig rézsűt alakítunk ki -, gyomirtás, termőföldtöltés után készen áll majd a kert, hogy egy-két felépítményt – sütőhelyet, padot, játékot –elhelyezzünk, növényeket ültessünk, virágosítsunk, és lerakjuk a gyeptéglákat. Hamarosan ismét kilátogatok a kertészetbe, immár több konkrétummal a fejemben, és tervezünk.

A házban mindeközben megtörtént a simító vakolás, majd lerakták az embereink a vízzáró bitumenes lemezt. Minden helyiség aljzatát ezzel védjük a nedvességtől. Fontos momentum ez, a gépészeti stáb ugyanis bejelentkezett, és egy hét múlva fel is vonulnak a területre, hogy vízvezetéket szereljenek. Égető lenne emiatt, hogy már pontot tegyünk a szaniterek kiválasztásának végére, nem mindegy ugyanis, hogy hová milyen lefolyó, vezeték és csaptelep kerül, de ez sem olyan egyszerű! Több fordulóban járom az üzleteket, ahol a szaniterek zömét, a hideg és meleg burkolatokat rendeljük, és be kell látnom, az örömteli ügyintézést egy kissé beárnyékolja a sietség, azaz hogy néhány héten belül mindenről dönteni kell. Tény, hogy nem álltunk neki időben ezeknek a teendőknek, így most sürgetővé vált sok minden.

Egy nagy terhet raktam le a héten azzal, hogy megrendeltem a konyhabútort és a gépeket, amitől boldog vagyok, hiszen ez volt számomra a legfontosabb, szántam is rá elég időt… Nem így a többi kérdésre, és ez egy picit most nyomaszt. A konyhastúdióból ki is jöttek a helyszínre, hogy pontos méreteket vegyenek. Az egész nem tartott tíz percig, komoly lézeres eszközzel folyt a mérés. Kilátogatott egy asztalos mester is a minap, akit a beltéri ajtók elkészítésére kértem fel, ő is mért és számolt, feladatot is adott: kilincset, üveget kell néznem. No igen, meglesz, mondogatom magamnak azóta is, de előbb még megálmodom a burkolatot, a csempekiosztást, és más megrendelnivalókat…

Fotók: Haitzmann Ágnes | Green Press

Csak most jutott eszembe utánaszámolni, és tényleg, igaza van az egyik, négygyermekes barátnőmnek, akinek már mindenről a terhesség jut eszébe: épp a negyvenedik héten tervezzük a beköltözést, addigra kell megszületnie az új otthonunknak!