Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel 2012. október 4-én sorozatot indítottunk a Green Press Blogon: két kisgyermeket nevelő házaspár életébe tekinthetnek be heti gyakorisággal az olvasók. A család építkezésbe kezdett Szombathelyen, közel passzívház minőségű, fokozottan energiatakarékos lakóház lesz az otthonuk. A kivitelezési folyamatról Haitzmann Ágnes, az egyik tulajdonos-építtető számol be hétről-hétre, fotókon is rögzítve a főbb munkafázisokat, s persze szubjektív meglátásait is megosztja az olvasókkal.
5. hét
Nem, nem álmodom! A házunk tényleg épül, és ez már olyannyira nem vicc, hogy a nagyobbik lányom az e heti képzőművészeti foglalkozáson markológépet rajzolt, kanalában nagy kupac kaviccsal. A kisebbik sem a Süsüt kéri már a laptopomon, hanem egész konkrétan azt a fotót szeretné nézegetni, amely még a múlt héten készült az építkezésen, és jól látszanak rajta a csövek. Mindezt csak tetézte az a körülmény, hogy őszi szünet volt, és mindketten követelték ígéretem betartását, miszerint délelőttönként megfigyelhetik végre, mi folyik a telken. Egy cseppet így nehezebb dolgom volt, legalábbis, ami az ügyintézést illeti, de megérte, mert a lányok lelkesek, és már nem félnek annyira attól, hogy nemsokára új otthonuk lesz.
Ideális kombináció: padlófűtés sok napsütéssel
Szeretni fogják, mert a gépész szakember ígérete szerint minden helyiségben kellemes meleg lesz a fűtésszezonban is. Régi vágyam teljesül a padlófűtéssel, de bízom abban, amiben minden passzívház és energiatakarékos épület gazdája: sokat süt majd a nap, és ezáltal megspórolunk némi gázt, meg persze pénzt.
Gázkazános vagy a hőszivattyús rendszerrel 'nyerünk' többet?
Szívünk szerint kihagytuk volna - főleg a férjem – a gázfelhasználást, de Zámbor István épületgépész mérnök igazán ésszerű érveit meghallgatva, és a kérdést logikusan átgondolva beláttuk, hogy nem érdemes minden elképzelésünkhöz ragaszkodni. Való igaz, hogy folyton emelkedik a gáz ára, kémény kell hozzá, és azt sem lehet elmondani róla, hogy olyan nagyon környezetbarát, ugyanakkor a szakember szerint felhasználói szempontból számos előnye van: az emberek bíznak benne, ismerik, kis helyigényű, és mégis nagy teljesítményt lehet vele elérni. Magyarországon alig van olyan térség, ahol nincs kiépítve a gáz közmű, tehát könnyen elérhető. Ez ugyan még nem elég ahhoz, hogy valaki feladja az eredeti terveit, de ha a költségeket is nézzük, körvonalazódik, amire egy héttel ezelőtt utaltam.
A józan ész azt diktálja, hogy a megtérülést se hagyjuk teljesen figyelmen kívül. Kiderült, hogy a bekerülési költségeket tekintve egyértelműen a gázkazános rendszerek a legkedvezőbbek (egy hőszivattyús rendszer kiépítése viszonylag sokba kerül). Ha az üzemeltetési költségeket vizsgáljuk, azt gondolhatnánk, hogy más eredményre jutunk, de egy alacsony energiaigényű háznál, mint amilyen a miénk is lesz, nem feltétlenül.
Sőt! Épületgépészünk példájával élve: ha egy 100 négyzetméteres, A+ besorolású családi ház fűtési költsége évi 80 ezer forint, akkor ugyanennél a háznál kedvezményes áramtarifával, levegő-vizes hőszivattyúval 86 ezer forint lenne a kiadás.
Látható: ha egyébként is alacsonyak a költségek egy házban, minimális lesz a különbség, ebből egyenesen következik, hogy a drágább rendszer megtérülése csak speciális esetben lehetséges. A miénk nem ilyen, maradt tehát a gáz…és annak az elméleti lehetősége, hogy valamikor a jövőben - ha váratlanul pályázati források nyílnának meg e célra - fejlesztünk, és egy hőszivattyút is munkába állítunk. De ez a jövő.
Aljzatbetonozás, de csodás! Fogadószint kipipálva
A jelen pedig: minap térdig merülve a sárban, családilag bámultuk, ahogy az emberek a vörös kavicsot terítik, egyengetik a betonsávok között. Ekkor már állt a külső hőburok részeként lerakott, jó hőszigetelő képességű elemekből álló sor, belső oldalán a vízzárást szolgáló bitumenes szigetelő lemezzel.
A kavicsot kézzel is, géppel is tömörítették, majd következhetett a betonvasháló leterítése. A hét közepére vártuk a betont, és óriási szerencsénkre, az éjjeli fagyok ellenére vakító napsütés, gyönyörű száraz idő váltotta a múlt heti időjárást, a munkának így nem volt akadálya. Ennek most tényleg őszintén örültünk, mert sorsdöntő volt a következő két hónapra tervezett munkákra, illetve arra nézve, hogy tudjuk-e tartani az idei ütemtervet. Nos, úgy tűnik, hogy tudjuk!
A beton óriási robajjal zubogott a magasból, és terült szét iszonyú tömegével a rácsokon, és mire bokros teendőimet magam mögött hagyva visszalátogattam a helyszínre, a belocsolt, víztükör felszínű friss aljzatbeton egészen...hogy is mondjam…szép látványa fogadott. És vettem egy nagy levegőt - fogadószint kipipálva!
 |
| Fotók: Haitzmann Ágnes | Green Press |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése