Egy korábbi épületismertetőnkben (Japán első minősített passzívháza) már utaltunk rá: a szigetország fővárosában erősen korlátozott a beépíthető terület, nem véletlen, hogy az épületek felfelé terjeszkednek (sok japán ember kis helyen is elfér). Ha kertes ház nem is nagyon létezik Tokióban, "kertes" lakás itt-ott fellelhető a metropoliszban.
 |
| Nem túl szép, ellenben érdekes Építészeti terv: Ryue Nishizawa, Teako Nakatsubo Kertmérnökök: Takehito Sano, Akiko Sano Fotók: Iwan Baan |
Tokió centrumában, egy irodaépületekkel telített üzleti negyedben, két magasház által határolt foghíjtelken épült meg 2011-ben ez a háromszintes, tetőteres magánlakás, amely szerény méreteivel, megjelenésével és - szó szerint határokat feszegető - nagyvonalúságával egyaránt kitűnik a környezetéből.
A ház voltaképpen a vegetációt élteti a betonvadonban - az építészeti tervezést elsősorban a növények megfelelő életterének a kialakítása határozta meg, fontosabb vezérelv volt az élhetőség, mint a kényelem. A lakók és a növények nagyjából azonos területet foglalnak el, az egyes szintek 32 négyzetméteresek (8x4 m).
A ház voltaképpen a vegetációt élteti a betonvadonban - az építészeti tervezést elsősorban a növények megfelelő életterének a kialakítása határozta meg, fontosabb vezérelv volt az élhetőség, mint a kényelem. A lakók és a növények nagyjából azonos területet foglalnak el, az egyes szintek 32 négyzetméteresek (8x4 m).
 |
| A falméretű ablakok és a határolófalak kiiktatása a ház nyitottságát, a kint-bent közötti finom átmenetet, a lebegő hatást erősítik, s persze a "kert" érvényesülését szolgálják. A balkonokat, vagyis az egyes szinteket keskeny acél csigalépcső kapcsolja össze |
 |
| A földszinten található a konyha és a nappali, az 1-3. emeleten szobák, tágas fürdőszoba, végül a tetőterasz a tárolókkal |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése