Az Alpok egyik leghíresebb magaslata a Svájc déli határa mentén található, 4487 méteres Matterhorn, melynek csúcsára először 1865-ben sikerült feljutni. A veszélyes hegycsúcsok megmászása előtt a gleccserek szintjén elhelyezkedő menedékházakban – többek között a Monte Rosa menedékházban - készülnek fel a hegymászók, akiket vonz a magasság és az érintetlen panoráma.
A síelők és kirándulók kedvelt úti céljának számító Alpokat nemzeti jelképüknek tartják a svájciak, olyan tájnak, amelyet természetes mivoltában kell megőrizni és megvédeni. Az Alpokban időzni a modern, globális városi életforma ellenpólusát jelenti, amit egyre többen kívánnak felfedezni manapság. A völgyekben egyre jobban terjeszkednek a városok, ezért is lényeges, hogy az Alpok megőrizze fenséges ürességét, háborítatlan természetességét, mert csak így tudja rekreációs funkcióját is betölteni. Az alpinista klubok menedékház-hálózattal igyekeznek lehetőséget teremteni ehhez.
Építészeti szempontból óriási kihívás itt építeni. Felelősség és lehetőség a jövő autonóm működésű épületének megalkotására, az alternatív energiák hasznosítására és az extrém körülmények között megvalósítható, működő építési módok kifejlesztésére.
Az Alpokban autonóm házat tervezni úgy lehet, ha biztosra mennek, ezért a koncepció mellett a számításoknak és a kivitelezésnek is tökéletesnek kell lenniük. Energia és víz nem érkezik vezetéken, kiépített utak nincsenek, a szennyvizet, hulladékot sem szállítják el a háztól. Ilyen körülmények között minden funkció óriási erőfeszítés eredménye – legyen az villanykapcsolás vagy éppen wc-öblítés stb. -, ami a városias életformában magától értetődő, természetes „adottságnak” tűnik, s a használókban nem tudatosul a mögöttes infrastruktúra.
Az Alpokban az energia-, és közműhálózatok hiánya, illetve a zord körülmények kötelezővé teszik a napenergia és a gravitáció kiaknázását, a szuperszigetelést, a légtömörséget, a hővisszanyerést. A Zürichi Egyetem oktatói és hallgatói hat éven át tervezték a 18 hálótermes, 120 férőhelyes épületet, amely 2009 őszén készült el, és 2010 márciusától fogad vendégeket.
 |
| Az írás forrása |
A víztároláshoz egy kutat kellett ásni a sziklában, körülbelül 50 méterrel magasabban, mint a menedékház, hogy a természetes gravitáció révén a megfelelő nyomást biztosítani lehessen. Az év néhány enyhe hónapjában - amikor a jég olvad – az egész éves vízmennyiséget összegyűjtik. Az éves szinten keletkező körülbelül 270 m3 szennyvizet szintén összegyűjtik, biológiailag tisztítják, és szürkevízként újrahasznosítják wc-öblítéshez.
A 21. század egyik építészeti prototípusa született meg a Monte Rosa gleccser szomszédságában. A menedékház elődje 1895-ben épült, amikor a gleccserek szintje még mintegy 300 méterrel magasabban volt (ez jól érzékelteti a klímaváltozás hatásait). A 2883 méteres magasságban található menedékházat a kitartó turisták néhány órás gyaloglással érhetik el.
Az épület - a főzéshez használt gáz, s természetesen az élelmiszerek kivételével - mindent képes maga előállítani: a komfortos belső klímát, ivóvizet, áramot, s a szennyvízkezelés is megoldott. A hőenergiát a napenergia aktív és passzív hasznosításából nyerik, hőcserélőkkel és hőszivattyúkkal kinyerik az összes hulladékhőt, beleértve a szennyvizek, a berendezések és az elhasznált levegő hőjét is.
Az épület tömege kompakt; a gömbhöz közelítő kristályszerű formálás és az alumínium borítás ezüstös színe jól illeszkedik a környezetbe, az épület beceneve ezért „hegyikristály”. Az alaprajz szervezése a kör logikus, sugárirányú felosztását követi, gyakorlatilag nincs derékszög az épületen belül. Az egymás mellett kialakított, cikkelyszerű szobák úgy sorakoznak egymás után, akár a narancsgerezdek.
Az építéshez nem állt rendelkezésre úthálózat, így mindent helikopterrel kellett a helyszínre szállítani, emiatt a lehető legkevesebb anyagot kellett használni, a lehető legnagyobb előregyártással. A kivitelezést számos tényező nehezítette. Az építkezéshez rendelkezésre álló idő a rendkívül rövid nyári időszakra korlátozódott. A régi menedékház szolgált felvonulási épületként és ideiglenes munkásszállóként. Minden építőanyagot egy könnyű kis mentőhelikopterrel szállítottak a helyszínre, ezért fontos volt, hogy minden építőanyag a lehető legkönnyebb legyen.
Az épületburok vastag hőszigeteléssel ellátott, a déli tájolású homlokzat téglalap formájú síkját teljes mértékben fotovoltaikus napelemek borítják, melyek az áramellátást fedezik. A természetes megvilágítást és passzív napenergia-hasznosítást célszerűen elhelyezett ablakok szolgálják. Az épületburok szélén, közel 360 fokban, spirálszerűen felkapaszkodó lépcsőről - a nappályát követő ablaksorból - fantasztikus panoráma tárul a látogatók elé. A vésztartalék energiaforrást biodízel kombinált hő-, és áramellátás szolgáltatja. A négy közös használatú vizesblokkba összesen 4 zuhany, 6 wc, 3 piszoár és 14 mosdó került. Néhány saját fürdővel rendelkező apartman is található a termeszvárhoz hasonlító, helikopter-leszállóhellyel rendelkező épületben.
Az épületszerkezet ötszintes favázas szerkezet, fafödémelemekkel és -válaszfalakkal. A hagyományos építőanyagot korszerű számítógépes technológiával tervezték és gyártották, egyenként optimalizálva az elemeket, így mindenhova csak a feltétlenül szükséges keresztmetszetet építették be. A teljes szerkezet 200 tonnás súlyát egy legyezőszerűen kialakított acélszerkezetű tárcsa közvetíti a sziklába süllyesztett központi betonalapra. A szerkezet így mindössze néhány ponton érintkezik a talajjal, így a talaj felé csatlakozó hőhidak száma minimálisra csökkent, az épület egyáltalán nem közvetít hőt a talaj felé. A könnyűszerkezetes vázat vastag szigeteléssel és időjárásnak ellenálló alumínium burkolattal látták el.
A menedékházban 50 önálló, eltérő formájú szoba van, valamennyi egyedi belsőépítészettel kialakítva. Önálló meteorológiai állomás segíti a menedékház üzemeltetését, az energiafogyasztást és -készleteket folyamatosan mérik és ellenőrzik, érzékelőkkel, távirányítással optimalizálják, ezzel is fokozva a hatékonyságot.
A Monte Rosa alpesi menedékház építése során szerzett tapasztalatok mindenki számára hasznosíthatók: a decentralizált épületgépészeti rendszerek, a helyi erőforrások hasznosítása, takarékoskodás az anyaggal és energiával nélkülözhetővé teszik az energia-, és közműhálózatokat, ezáltal megvalósítva az autonóm működést és drasztikusan csökkentve a CO2-kibocsátást, mind az építés, mind az üzemeltetés során. A Monte Rosa projekt példát mutat arra, hogyan kell megújuló forrásból származó, illetve újrahasznosítható építőanyagokat és technológiákat alkalmazni.
A terv 2008-ban elnyerte a Holcim Awards Európai fordulójának Bronz-díját. A kétévente kiírt, 2 millió USD összdíjazású nemzetközi pályázat olyan fenntartható új projekteket támogat, amelyek ökológiai, társadalmi, gazdasági hasznai egyértelműek, energiahatékonyak, esztétikailag kimagasló értéket képviselnek, és mindenki számára hasznosítható tapasztalatokat közvetítenek, ezáltal elősegítik a fenntartható építészet elterjedését.
Főbb adatok
Építkezés kezdete: 2008. május
Építkezés vége: 2009. szeptember
Tervezők: Andrea Deplazes, Studio Monte Rosa, DARCH, ETH Zurich
Hasznos alapterület: 899 m2
Fűtött épületburok: 3369 m3
Épület felület: 1108 m2 (ebből nyílászárók 122 m2)
Napelemek felülete: 85 m2, 15,6 kW csúcstermeléssel
Ciszterna: 200 m3
Szellőzés: 4300 m3/h
Napkollektorok felülete: 56 m2
Bekerülési költség: 6,5 Millió CHF
Főbb díjak: Holcim Awards Európa, Bronz-díj, 2008
További információ: http://www.neuemonterosahuette.ch
Részlet a 2010-ben megjelent Fenntartható építészet felé c. kiadványból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése